A jászberényi református
templomban, az Ifjú Muzsikusok múlt heti koncertjén, a közönség vastapssal
jutalmazta Suki Tibort, aki nem tudta mit is tegyen. Mosolygott, többször
meghajolt, majd visszaült szülei mellé a padba. Aztán ismét középre állt, újra
meghajolni és köszönömöt mondani. Láthatóan még tanulnia kell az elismerést
fogadni. Van erre ideje, hiszen csak 14 éves a jóvágású cigányfiú, bár a
hegedűt úgy szólaltja meg, mint egy virtuóz.
A zenetanárok is olyanok, mint
aranymosók, szokták mondani. Sok gyermeket tanítanak meg muzsikálni, a zene
szeretetét is elhintik. Igazán nagy tehetséget ritkán találnak, mint az
aranymosók nagy aranyrögöt. Valószínű Suki Tibor ilyen aranyrög. S most sokan
azért izgulnak, a tiszta arany kinyerése is sikerüljön! Hát nem lesz egyszerű.
A jászkiséri Suki családban négy
gyermek nevelkedik. Az édesapa Suki Izidor szobafestőként dolgozott éjjel-nappal,
hogy a család megélhetését biztosítja. Sajnos egy éve már sokat betegeskedik, a
sok festék és oldószerek nem tettek jót az egészségének. A felesége, Andrea
azonban talpraesett asszony. A jászkiséri általános iskolában pedagógiai
asszisztens, az ehhez szükséges iskolákat is elvégezte. Az nem volt kérdés,
hogy a gyerekeket taníttatni kell. Legnagyobb lányuk 23 éves, Jászberényben
szerzett tanítói diplomát, majd újságírói végzettséget is Pesten. Hónapok óta
állást keres, egyelőre eredmény nélkül. Nem könnyű a mai friss diplomásoknak.
Van, ahol a tapasztalatot is kérik, de ha sehová nem veszik fel, hogyan lesz
tapasztalata?
Andrea azt mondja, a két ikerlány
is pedagógus pályát választott, az ELTE óvónőképzőjébe vették fel őket. Szeptembertől
kollégisták lesznek, elkerülnek otthonról. S a gyerek, Tibor is Pestre kerül. Ő
a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja lesz.
-Miért a hegedűt választottad – kérdeztem a fiút, de
azonnal éreztem, ez buta kérdés volt. Hát mi mást választhatott volna hatévesen
egy olyan családban, ahol a nagyszülők és a dédszülők híres cigányprímások
voltak, ahol az apa is kézbe veszi a vonót, ha van rá lehetősége. Nehezen húzom
ki belőle a szavakat, de csak kiderül, hogy a hegedű az élete. Kisebb korában
volt kisebb hegedűje, hogy szokhassa a hangszert. Az MP3-as lejátszóján is
klasszikus zenét hallgat mindig. Ezt szereti, s nem kényszeríti senki erre.
Persze a rock vagy metálzene sem ismeretlen számára - tudom meg a csendes
fiútól.
Az eredményei
pedig azt mutatják, nem is szabad mással foglalkoznia. Tibor áprilisban
Törökszentmiklóson egy nemzetközi hegedűversenyen első díjat nyert. Szülei mindent
elkövetnek, hogy tehetségét kibontakoztathassa. Ezen a nyáron, Kaposváron vett
részt egy mesterkurzuson. Nem volt könnyű a százezer forintos részvételi díjat
előteremteni, de sikerült. Persze ezt teszik Tibi hatéves kora óta. A jászapáti
Rácz Aladár Zeneiskolába akkor íratták be. Édesanyja hetente több alkalommal
vitte át fiát Jászkisérről az órákra. Amikor a hegedűoktatás Apátin háttérbe
szorult, átjöttek a jászberényi Palotásy János Zeneiskolába.
Apa és fia, no
meg Andrea együtt mesélik, hogy Bernhardt Andrásné tanárnő mi mindent tett a
rendkívüli tehetséggel megáldott fiúért. Hétvégén, szombaton, vasárnap is ad
neki órákat, csak hogy minél többet gyakorolhasson, s újabb és újabb darabokat
megtanulhasson. Így a budapesti szakközépiskolába – mely a Zeneakadémia
gyakorló iskolája – nem volt kétséges a felvétele, bár az általános iskolai
tanulmányai során erős hármas lett a bizonyítványa. A zenei pálya előtt
megnyílt az út, s a Zeneakadémián is hamarosan tanulhat, az a kapu már nyílik
számára.
A kevés szavú
Tibor persze örül a sikernek. Augusztus 20-án avatják Jászkisért várossá, s
nagy ünnepség lesz ez alkalomból. Suki Tibor is fellép az ünnepi műsorban, a
városa is büszke rá. Szeptembertől azonban nagy lesz a változás, ő is Pestre
kerül, de nővérei közelsége mégis ad fogódzót a csendes, családszerető – főleg
édesanyjára támaszkodó - fiúnak, aki azért
érti, hogy sorfordító pillanat adatott meg számára. A jászkiséri családi ház
kiürül. A szülőknek pedig egyetlen nagy feladat marad, előteremteni a taníttatás
költségeit. Hát, nem lesz nekik sem egyszerű.
