Taps csendült Jászberény főterén, az augusztus 20-i ünnepi beszéd közben. Ilyen korábban
nem igen fordult elő, de mindig történik olyan, ami még nem volt. Az ünnepség
szónoka, dr. H. Bathó Edit elénekelte Szent István királyunkra emlékező régi,
moldvai népéneket.
A múzeumigazgató, néprajzos nem
hazudtolta meg magát, ünnepi beszédében a történelmi tényekhez és a
néphagyományokhoz kapcsolódó beszédet mondott, s ehhez illet a régi ének. A
magyar történelem legnagyobb alakját évezredre megőrizte, megörökítette a
néplélek is. Az ázsiai nép, az 1239-ben letelepedett és gyorsan magyarrá lett
jászok is nagy királyukként tisztelték az elmúlt 770 év során.
Dr. H. Bathó Edit a történelmi
eseményeket időrendi sorra véve elevenítette fel államalapító István királyunk
életét, majd a holta utáni eseményeket, szentté avatását, a kereszténység
megerősödését az európai rangúvá emelkedett Magyar Királyságban.
Elvitathatatlan érdeme nagy királyunknak az államszervezet és az egyházi
szerveződés kialakítása.
Első királyunk apja Géza halála
után minden bizonnyal 997-től volt uralkodó, a Kárpát-medencei magyarság egyik
vezetője. Királlyá lett, amikor ellenségeit sikerült legyőznie. Koronázása
legjobb tudásunk szerint 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 22. között
történhetett. Negyven évi uralkodás után, 1038-ban augusztusban halt meg, így e
hónap 20. napja az emlékének idézésévé is vált. Nemcsak élete, halála, de
1083-ban történt szentté avatása is augusztus 20-án történt, így ez a nap
mindenképpen Szent István emlékéé a keresztény Magyar Királyságban.
A földművelő nép számára a gabona
betakarítása is ünnep, hiszen az életet sikerült megtermelni egy évre. Az
ünnepi szónok a lepénykenyér emlékét is felidézte, melyet árpából, zabból,
kölesből és búzából egyaránt készítették eleink már a X. században is. A kovásszal
készített kenyér később lett a magyarság egyik fő étele. Régen egy-egy
családban kéthetente sütötték kemencében a kovásszal dagasztott kenyeret, mely
20-30 cm magas volt.
A kenyér nagy becsben állt.
Amikor megszegték, amit csak a családfő vagy férfi tehetett, előtte az aljára
keresztet rajzoltak. Minden morzsáját elfogyasztották, ha már száraz volt,
akkor tejbe áztatva ették. Nem volt pocsékolás, hiszen a kenyér jelentős érték
volt a régi korokban. A kenyér a magyarok legszentebb tápláléka volt.
A beszéd után ismét felcsendült a
Palotásy János Vegyes Kar éneke, ahogy az ünnepség alatt többször is. Medvegy
János apátplébános megszentelte az idei kenyeret – a Sebestyén pékség termékét
-, majd Szádvári Gábor és Velkei Zoltán önkormányzati képviselők megszegték
azokat. A Jászság Népi Együttes tagjai, a Jártató együttes táncos lányai –
gyönyörű kalotaszegi viseletben – körbejártak, kis kosárból mindenkit kínáltak.
Aztán ismét ők következtek, mert egy szép néptánccal – Dudás Dániel és Mosóczi
Lívia koreográfiája szerint - is szórakoztatták a nem túl sok jelenlévőt a
városháza előtti sétatér közepén. A résztvevők között a cserkészeket is meg
kell említeni, ők díszsorfalat álltak, így tisztelték meg az emlékező
ünnepséget.
