Nyolcvanhét éves korában, május
elsején elhunyt dr.Mizsei
Béla, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt volt országgyűlési
képviselője.
Jászberényi középparaszti
családból származott. A Kisgazdapártba 1945-ben lépett be, s hamarosan a
Független Ifjúság Jász-Nagykun-Szolnok megyei ügyvezetőjévé választották. E
tisztsége révén listás képviselőként került 1945-ben a Nemzetgyűlésbe. 1947
júliusában – a balra tolódó tendencia miatt - kilépett a Kisgazdapártból, és
visszavonult a politizálástól.
Jogi diplomát szerzett 1948-ban,
majd bírói, ügyészi és ügyvédi szakvizsgát is tett. Ügyvédként dolgozott
1956-ban Mezőkövesden, ahol a forradalmi események résztvevője, a munkástanács
tagja lett. Forradalmi tevékenységéért 1957-ben halálra ítélték, majd az
ítéletet életfogytiglanra változtatta a Legfelsőbb Bíróság. 1963-ban
amnesztiával szabadult. Ezt követően kertész technikusi végzettséget szerzett,
s e területen dolgozott főként Szolnok megyében. Szakmai könyvet írt a gumós
begóniáról.
1988-tól ismét politizált, a
Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt újjászervezésének egyik
résztvevője volt. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke lett a pártnak, majd
1989-ben országos elnökhelyettesnek is megválasztották. 1990-ben a jászapáti
választókerületben nyert egyéni képviselői mandátumot. Nem értett egyet Torgyán
József pártelnök irányvonalával, így 1992-ben több társával együtt kizárták a
Független Kisgazdapártból. Ezt követően az Egyesült Kisgazdapártba lépett át,
de így jelentős politikai szerepe már nem volt. Élete utolsó éveiben Jászladány
díszpolgárának választották. Az ’56-os emlékérmet is megkapta, valamint a
Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét is. Haláláig őrizte az igazi kisgazdapárti szellemiséget.
Képviselői, politikai munkájáról visszaemlékezéseket írt, melyek a Jászsági
Évkönyvben jelentek meg. Önéletírása Életpályám
címmel 2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulóján jelent meg. 2009. május
elsején hunyt el, Jászladány díszpolgáraként temették el május 9-én, a
nagyközségben.
