Kicsit összeszedi magát, s az udvaron mutatja a kutyák keneljét. A düledező kerítést, s mögötte a hatalmas, gazos kertrészt. Ők bérelik a házat, s a toldott-foldott düledező kerítésig használhatják az udvart, ami mögötte van, az nem tartozik hozzájuk. A további gazos telekrész hatalmas, L alakban a szomszédos kertek alá is benyúlik. Az udvar szélében, a kenel mellett-mögött málnás bokrok és dús növényzet burjánzik. Valahol ezek között van a kerítés vége, amin a kutyák rést találtak, s ott bújhattak ki. Nézem, de hiába, nem látom a rést.

Erzsébet a konyhába invitál. Azért engem keresett meg, mert olvasta amit a múlt héten írtam, s azt gondolta, velem talán tud őszintén beszélni. A bulvárlapokban, a tévéhírekben annyi hazugság jelent meg az esettel kapcsolatban, hogy felháborította. Szeretné tudatni mindenkivel, ők nem elvetemült bűnözők. Nagyon sajnálják ami történt. Egy pillanatig nem vitatták, ők felelősek a kutyákért, a tragédiáért, s vállalják is ami rájuk vár.

A háromtagú család 3 éve lakik a Honvéd utcában. Erzsébet 8. osztályos fia hónapok óta betegeskedik, az orvosok még mindig nem tudják mi az igazi baj. A tragédia napján is rosszul érezte magát, és hazament az iskolából. Erzsébet vele volt elfoglalva, lázát mérte, amikor párja telefonált, hogy jön nemsoká a rendőrökkel. Nem tudta mi történt a szomszédban. Nem ismerte a nénit, a szomszédok közül is csak néhányat. Meglehetősen zárkózottan élnek, sokat dolgoznak. Az is kétségtelen, vannak az utcabeliek között, akik nem szeretik őket, s a kutyák miatt aláírásokat gyűjtöttek ellenük, kevés sikerrel.

Néhány hónappal ezelőtt ugyanis kiszöktek a kutyák, s akkor a Mozsár utcai telekszomszéd  kutyájával összetűztek. Az a szomszéd nem akart ebből ügyet, nem tett feljelentést, nem fizettek bírságot, az orvosi költségeket vállalták. A Honvéd utcai ház tulajdonosát – aki Kecskeméten él és állatorvos - kérték, hogy a kerítéssel történjék valami, mert így rossz. Jaskó Erzsébet és párja javítgattak rajta valamit, de nem az övék, s új kerítést más telkén nem csináltathatnak.

Azon a tragikus reggelen is az udvarban játszottak a kutyák. Szelídek voltak, a négy macskával jó barátságban éltek. Soha nem látták őket agresszívnak. Erzsébet állítja, ezek soha nem támadtak meg senkit. A fia osztálytársai is gyakran itt játszottak velük, nagy barátságban, soha nem volt baj.

Két jászberényi állatorvos is ismerte a kutyákat. Dr. Kertész Ottó azt hallotta másoktól, hogy időnként kiszöktek. A megmart kutyát ő kezelte. Véleménye szerint a tragédiát a nem felelős kutyatartás idézte elő. Dr. Csabai Tibor tapasztalata szerint a kutyák szelídek, szolidak, az udvarban szabadon voltak és barátságosak. A gyepmesteri telepen vannak most megfigyelés alatt, s itt sem tapasztaltak eddig semmi rendelleneset.

Marika néni halála súlyosbítja a helyzetet. Jaskó Erzsébet nem tudja mi vár rájuk. Fogadtak ügyvédet. Elmondta, hogy a kórházban többször érdeklődtek. Igaz, nem direkt módon, mert az gondolták, talán nem is állna szóba velük senki. Vannak ismerőseik, akik ott dolgoznak, s ők hoztak híreket. Nem tudja Erzsébet mit tegyen, részvétet nyilvánítson, a temetésre küldessenek koszorút, vagy pokolba kívánja őket a család, s jobb, ha visszahúzódva viselik a keresztet? Nem tudják a dolgokat visszacsinálni, csak azt, hogy az ő életüket is teljesen megváltoztatta az a hétfő délelőtt.

Kiss Erika

Publikálta null