Amikor végigbeszéltük dr. Suba György életét, pályájának alakulását,
munkásságának állomásait, egyetértettünk abban, a legnagyobb regényíró maga az
élet.Ráadásul a Kárpát-medencében a XX.
században élők számára oly sok fordulatot kellett túlélni, átvészelni,
elviselni, hogy ilyet egyetlen író sem tudna kitalálni. Regényes életút jutott
dr. Suba Györgynek is, de ahogy mondani szoktuk, minden jó, ha a vége jó.Nos, a vége egészen jó, hiszen boldog
házasságban, unokákkal övezve él, és igen tevékeny szellemi életet él, szervez,
állandóan tesz a közösségért. Számos kitüntetése közül most talán a
legbecsesebbet kapta, Jászberény díszpolgára lett.
Suba Lajos közgazdász volt,
Jászberény város főszámvevője a II. világháború előtti korszakban. Ősi
jászberényi család tagjaként élt, hiszen 1699-ben, a Pentz-féle összeírásban is
szerepelnek felmenői, mint helybeliek. Tisztes polgári neveltetést biztosított
három gyermekének. György fia 1928-ban született. Már gyermekkorában orvosnak
készült, s ezt sikerült is megvalósítania. Igaz, nem ment minden simán, de
végül 1960-ban orvosi diplomát kapott.
Suba György 1946-ban
érettségizett a jászberényi gimnáziumban, és kiváló eredményeivel azonnal fel
is vették a Pázmány Péter Egyetem orvosi karára. Katolikus, hívő ember volt
egész életében. Talán ezért is volt természetes, hogy a premontrei rend
kollégiumában lakott a Horánszky utcában Pesten. Amikor 1950-ben a
szerzetesrendeket feloszlatták, Suba Györgyöt is internálták. Nem kérdezték,
hogy ki miért tartózkodik az épületben, vittek mindenkit, idős papot,
egyetemistát és szerzetest egyaránt. Hamarosan Recsken találta magát a fiatal
medikus, ahol többek között a költő Faludy Györggyel is jó barátságot
köthetett. S, hogy milyen történeteket ír az élet: az is odakerült később
Recskre, aki őt és társait odaküldte. Ez a kitérő két és fél évet tartott, 1952
decemberében ért véget. Ennyi idő után a keresztényi megbocsátás érződik ki
szavaiból, nem haragszik senkire.
A folytatás nem volt egyszerű,
hiszen az egyetemre nem mehetett vissza. Dolgozott Újerdőn az állami
gazdaságban, aztán gépkocsivezetőként több éven át. Az egyetemi négy tanévet
azonban folytatni szerette volna, hiszen orvosi elhivatottságát nem tudta
elvenni senki.
- Ez is érdekes történet. Darnyik József –
későbbi jászberényi gyermekorvos - is hasonló sorsra jutott, mint én. Ő is
szerette volna folytatni az egyetemet, és biztatott, adjunk be kérelmet. A
korábban tett kísérletek kudarcba fulladtak, elutasítottak bennünket ”a fennálló rendelkezések értelmében”,
ahogy a hivatalos szöveg szólt. 1956 augusztusában ismét kérvényt írtunk. Ekkor
már behívattak egy elbeszélgetésre, de látva a bizottság rosszindulatát, szóvá
tettem, hogy úgy érzem, nem szakmai szempontok vezérlik őket. Nagyot néztek,
kiküldtek, majd végül úgy döntöttek, hogy folytathatom az egyetemet, igaz nem
negyedik évfolyamra, hanem a harmadikra engedtek. Nem volt ám egyszerű a
helyzet, mert 1956 október elején kerültem vissza az egyetemre. Az egyetemi
társak tartottak tőlem, hiszen én már 28 éves voltam ekkor. Lehet, azt
gondolták, valamilyen beépített embere vagyok a rendszernek. Aztán jött a
forradalom, csak ’57 elején mentem vissza Pestre, s végül 1960-ban diplomáztam
- meséli emlékeit Suba György.
Az orvosi pálya évtizedei
A friss diplomások ott kezdhették
pályájukat, ahová küldték őket. A legjobban képzett hallgatókat vidékre
helyezték. A cum laude minősítésű
diplomával Gyuri bácsinak Miskolcon jelölték ki a munkahelyet, a sebészeten
kezdett. Karcag következett, majd ismét Jászberény. Körzeti orvos lett, s egész
pályáját így töltötte el. Sokan emlékszünk rá, amikor még a Kossuth utca végén
lévő rendelőben dolgozott hosszú évekig. Aztán az Aprítógépgyárnak volt az
üzemorvosa 1977-től egészen nyugdíjba vonulásáig.
- Nagyon szerettem a gyárat, szerettem az ott
dolgozó vasasokat. Az ottani emberek befogadtak, lehetett velük szót érteni.
Sokan nem is ismerték a körzeti orvosukat, mert hozzám jártak, de még sokszor a
családjukat én láttam el. Persze kellett ehhez az is, hogy ismerjem a
munkájukat, tudjam, mi az, amit nap mint nap végeznek, s milyen körülmények
között.
Kaptam feleségétől, Julókától egy
írásos anyagot, mely a munkásság főbb állomásait foglalja össze. Ebben olvasom,
hogy: ”Azt csinálta, amit szeretett,
gyógyított vérnyomásmérővel, gyógyszerekkel és nemegyszer jó szóval. Mert
olykor elég volt, ha a beteg kiönthette lelkét. Suba doktor ilyenekre sosem
sajnálta az időt.”
Az üzemorvosi teendőket 1991-ig
látta el, akkor nyugdíjba ment. Ám a munkát nem hagyta abba, mert amikor a
vállalkozási korszak következett, majd 10 éven át a Cseresnyés és Társa Bt.-ben
a foglalkozás-egészségügy területén munkálkodott. Ténylegesen 2006-ban, 78
évesen lett nyugdíjas, de azóta is igen sok az elfoglaltsága, tele van
tervekkel, ami Julóka mellett természetes is.
Az élet próbatételei
Ha már Julóka szóba került ismét
fájdalmas területre terelem a beszélgetés fonalát. Dr. Suba György háromszor
nősült. Az első feleségét a kiskunfélegyházi orvosi gyakorlat időszakában
ismerte meg, s 1961-ben tartották meg az esküvőt. Dr. Erdei Sarolta gyönyörű nő
volt. Egy gyermekük, Lacika is hamarosan megszületett. Egy szörnyű tragédia
vetett véget a boldog korszaknak. A doktornő második gyermekét várva egy
betegségben, 1973-ban elhunyt. A megrendítő történet az egész várost megrázta.
A családja támogatása és a 10 éves Lacika iránti felelősség segített e csapást
feldolgozni. Ismét megnősült 1976-ban, Fülöp Margit gyógyszerészt vette el.
Néhány év múlva egy daganatos betegség miatt kellett őt operálni, de utána sok
éven át jól volt, 1991-ben halt meg. Suba doktor magára maradt, hiszen fia
ekkor már felnőtt, Debrecenben élt.
- Julóka üzemi baleset volt - meséli
vidáman Gyuri bácsi. – Az aprítósok mindig szerveztek kirándulásokat, s hívtak
engem is. Nem akartam menni, de nagyon kapacitáltak, ne üljek otthon egyedül,
mozduljak ki. Erdélybe mentünk, és az idegenvezetőnk Julóka volt. Hát, így
ismerkedtünk meg. Egyszer-kétszer ellátogattam hozzá Jászapátiba, s jókat
beszélgettünk.
Julóka közbeszól, meséli, hogy
bizony nagyon magára hagyatott, szomorú ember volt, amikor megismerte Suba
doktort. Derűsen beszélgetett ugyan mindenkivel, de mégis érezni lehetett, hogy
szomorú. Aztán ez oldódott, s a már szintén egyedül élő Julóka és Gyuri bácsi
1995-ben összeházasodott. Sok volt bennük a közös, ami összekötötte őket. Az
emberek szeretete, segítése, a használni valamiben másoknak belső motivációja.
S, amint az látható, nagyon jó volt ez a választás, hiszen olyan feladatokat
vállalt dr. Suba György, amit soha sem gondolt volna korábban. Julóka a
jászapáti helytörténeti munkában máig meghatározó egyéniség. Állandóan szervez,
tervez, intéz valamit. A nyüzsgő életmódja meghatározta dr. Suba György utóbbi
évtizedét is, hiszen könyveket szerkeszt, korrektúrát készít, javítja a nyomdai
levonatokat, s egy-egy kötet kiadásának anyagi fedezetét is igyekszik
előteremteni. A számítógépet is úgy használja, mint korábban a fonendoszkópot.
No, ez az, amit sose gondolt volna, hogy hetvenéves kora után ilyen dolgokat
vállal, de szívesen teszi. Mosolyogva kérdezi – tehetek mást?
Az aranykor
Dr. Suba György hívő
katolikusként, igaz kereszténységben élte egész életét. Ez alapvetően
meghatározta gondolkodásmódját, az emberekkel való kapcsolatát is. A
főplébániához tartozónak mondta magát, s nagyon jó kapcsolatban volt Farkas
Mátyás apát úrral. A jászberényi papoknak is orvosa volt.
-A Keresztény
Értelmiségiek Szövetségével hogyan tetszett kapcsolatba kerülni?
- Farkas Mátyás apát úr révén, ő szorgalmazta, hogy
alakítsunk egy jászberényi csoportot. A szövetség idén 20 éves, voltak minták
előttünk, hogy mit is jelent e közösséghez csatlakozni. Így 2000 decemberében
dr. Osztie Zoltán országos elnök jelenlétében, a hivatalos részt is
megszervezve, tartottuk meg az alakuló gyűlést, ahol elnöknek is engem
választott csoportunk. Sajnos apát úr ezt nem érhette meg. Azóta a jászberényi
csoport igen aktívan működik, 67 tagunk van. Három könyvet adtunk ki,
emléktáblát állítottunk, előadásokat rendezünk, szerkesztjük a KÉSZ Hírlevelet,
és az Egyházi Népénekes Találkozók kétévenkénti rendezését is elkezdtük. Ez egy
egyedülálló dolog,Julóka szervezése ez
igazán, ő a motorja ennek. Nagyon lelkes támogatónk ebben dr. Medvegy János
apátplébános úr is.
A KÉSZ
jászberényi szervezete országosan is elismert szervezetté vált az elmúlt évek
során. Dr. Suba György ma már az Észak-keletmagyarországi régió vezetője is –
tudom meg Julókától.A beszélgetés során
aztán sorra vesszük az utóbbi évtizedek díszpolgárait. Igen előkelő a sor, s
nem egy kiváló orvos van köztük. Rigó János professzorral a gyermekkor is
közös, hiszen iskolatársak voltak annak idején. Nagy a megtiszteltetés, az
öröm. A hétköznapok azonban nem az ünneplésről szólnak. Újabb könyv készül
Jászapáti tanyavilágáról, egy másik előkészítő munkái is elkezdődtek. Aztán meg
jön a nyár. Kettejüknek tíz unokája van, s vannak még kisebbek, iskolások is
köztük. A teljes és a tevékeny élet, a közösség javára való munkálkodás minden
nap, minden órán folytatódik dr. Suba György számára.
