A vendéget és a közönséget Gömöri Árpád tanár úr köszöntötte, s nagy alapossággal – olykor költői megfogalmazással - vázolta fel Lengyel László életútját, munkásságának jelentősebb állomásait. A bevezető után aztán jöttek a sötét fellegek, hiszen Lengyel László semmi biztatót nem mondhatott. A nemzetközi helyzet elemzésével kezdve igyekezett megvilágítani, miért vagyunk mi is nehéz helyzetben.

Az USA gazdasági válsága érinti a tőzsdét, a bankokat, a biztosító társaságokat. A problémák gyökerét 1992-ben kell keresni, amikor Clinton elnök idejében olyan történt, ami korábban még soha. A szinte mindig bérelt ingatlanokban élő amerikaiakat ingatlanvásárlásra ösztönözték. A házakra jelzálogkölcsönöket vettek fel. Ez a rendszer azonban 1-2 éve becsődölt, szinte összeomlott. A gazdasági növekedés üteme 2005-re lelassult, a korábban növekvő jövedelmek megtorpantak, a hiteleket nem tudták fizetni az emberek. Ez a válság mélyül egyre  tovább, a bankokat, biztosítókat, a tőzsdéket érintve.

Lengyel László elmondta, az USA válsága Európára is kihat. A gazdasági növekedés szinte leállt, ez pedig az egész világban érezteti már hatását. Magyarország számára két nagyon fontos ország gazdasági helyzete a meghatározó. Németországban is lassul a növekedés, ami a magyar exportot veti vissza. Oroszországban a bankrendszer, a tőzsde szintén az összeomlás közelében van. Ez sajnos 2-3 évre számunkra is meghatározó. Az egész világgazdaság természetesen nem omlik össze, de befektetések elvétve lesznek, a tőke ilyenkor nem vállal kockázatot.

A vendég kifejtette, hogy ő szerinte a világgazdasági válság oka alapvetően a hitelesség hiánya. Megrendült az alapintézményekbe – állam, bankrendszer stb. - vetett bizalom. A politikusok népszerűsége a mélyponton van. Ha egy országnak nincs hiteles vezetése, akkor az út válságba vezet – mondta Lengyel László.

A hazai helyzet elemzésében is visszatekintettünk az elmúlt évtizedre. A jövedelmek növekedése, a fogyasztás ösztönzése – lakáshitel-kedvezmények -, a minimálbér emelése és adómentessé tétele - és ezzel a félig legális jövedelmek rendszerének kialakulása - számos anomáliát „eredményezett”. A hivatalos és adózott jövedelem alacsony, a lakosság teljesen eladósodott. Aztán 2006-tól a jövedelmek visszafogása újabb adósságcsapdát tartogatott. Sokat hibázott a kormányzat 2000 óta folyamatosan.

Lengyel László részletesen kitért arra, hogy a minimálbér csapda, az oktatás-szakképzés zavara miatt nincs képzett munkaerő már, viszont több százezres szakképzetlen munkavállaló van. Az embereknek senki nem magyarázta el, hogy az öngondoskodást el kell kezdeni, s hosszú távú gondolkodásra kell „átállni”. Az egészségbiztosításról, a nyugdíjról mindenkinek magának kell gondoskodni! Példaként említette, hogy minimálbéresek első csoportja 2014-től megy nyugdíjba, s havi 22 ezer forintra számíthatnak a jelenlegi számítások szerint.

Az EU nem fogja finanszírozni a magyarok gondjának megoldását. A politikai elitnek pedig megbocsáthatatlan vétke, hogy a reformok kidolgozásához se a szakértőket, se a társadalmat nem kérdezte. Az egészségügyi reform mögött nem voltak számítások, a biztosítók egyértelműen nemet mondtak arra, hogy ők beszálljanak egy beláthatatlan megoldásba. Lengyel László szerint a ’80-as évekhez képest a mai helyzet tragédia.

Egyetlen pozitívot említett az elemzés során, a megszorítások jó úton haladnak, a konvergencia-programban leírtak teljesülni fognak, s ez azért fontos. A befektetők azonban 2007-ben elmaradtak, 2008-ban csak egy, a Mercédesz érkezett. Hazánkban a növekedéshez egyelőre nincs alap, nincs felhajtó erő, ami a gazdaságot meglódítaná. A hitelességi válság pedig nálunk is óriási. A politika teljes csődje tapasztalható, hiszen még alapkérdésekben sincs egyetértés. A kormány összevissza kapkod, az ellenzék pedig nem teszi a dolgát, viszont mindkét oldal ígérget, ám a társadalom rétegeivel nem állnak szóba. Orbán Viktor populizmusa, tőkeellenessége elriasztja a befektetőket, és a rendszeresen történő zavargások is negatívan hatnak. A válságban az a legborzasztóbb, hogy egyik oldalon sem látható olyan személy, aki úrrá tudna lenni ezen a helyzeten. Lengyel László szerint az egykori reformországból mára egy lecsúszott NB II-es csapat lettünk.

A lesújtó diagnózis után a jelenlévők kérték Lengyel Lászlót, hogy valami jövőképet is vázoljon fel. A hitelességi válságról beszélt, arról, hogy nincs talán csak 1-2 olyan tekintélyes magyar politikus, szakember, akit nemzetközileg is elfogadnak, aki például Merkel asszonnyal tárgyalni tudna. Surányi György, Békesi László, Kovács László neve jött szóba, s az, hogy mennyire szomorú, mert Karsai Józsefek és Mikola Istvánok kezében vagyunk. Összefoglalóként azt hallottuk, hogy a tőkével és a bérből és fizetésből élőkkel is tisztázni kellene a viszonyt. A nagy rendszerek – nyugdíj, egészségügy – reformja elkerülhetetlen, de a nagy infrastrukturális rendszereké is. Ilyen a MÁV, a Volán társaságok, a Metró, az autópálya-építések és –fenntartások, ahol milliárdok „tűnnek el”. A bankokat rá kellene venni, hogy az oktatásba és az egészségügybe szálljanak. Mindezt azonban csak hiteles politikusoknak lehet elérni - hallottuk Lengyel László előadásának végén.

Kiss Erika

Publikálta null