Jászberény történetének egyik
tragikus napja volt 1944. júliusának első vasárnapja. A gettóba kényszerített
zsidókat ekkor tuszkolták marhavagonokba, s indították útnak Auswitz felé.
Voltak, akik a zsúfolt, levegőtlen vagonokban, a napokig étlen-szomjan tartó út
során haltak meg, másokat egyenesen gázkamrákba tereltek. A Jászberényben élt
és a környező falvakból ideterelt zsidók száma mintegy 600 fő volt. Közülük
70-80 személy tudott visszatérni a II. világháború után.
Számos család szinte teljesen
elpusztult. A zsidó temető szépen gondozott sírjai között a Berger kereskedő
család síremléke arról tudósít, hogy 11 tagja végezte gázkamrában. Egyetlen
férfi, Berger Pál tért vissza. Híresen szép boltja volt a Kun családnak a
főtéren. A Kun Ede cég „alkotása”, az anyákboltja ma is üzemel, csak az
alapítók vesztek oda. Meg Stricker Irén a kalapos, Strausz Ármin rőfös és
divatárus, Pollák Fülöp fényképész, és a Fischbein, a Haász, a Klein, a
Neuberger, a Mandl, a Moller családok tagjai, szőlőbirtokosok, orvosok,
ügyvédek, tanárok, hosszan sorolhatnánk még. Felnőttek, életerős ifjak és idős
nagymamák, gyermekek, pár hetes-hónapos csecsemők vannak a veszteséglistán.
Vasárnap délelőtt alig tucatnyian
gyülekeztek a megemlékezésre a zsidó temetőben. Már több évtizede megszűnt a
hitközség, nincs templomuk sem. A túlélők évről-évre egyre kevesebben vannak, s
egyre idősebbek, sokan elkerültek Jászberényből. Akik eljöttek főként a túlélők
gyermekei, s egymástól kérdezték, ki mit tud erről vagy arról az ismerősről,
vajon Ági néni kijön-e. Mert ők, a túlélők és leszármazottaik számon tartják
egymást.
Megérkezett Budapestről
Davidovics László rabbi, s elkezdődött a szertartás. A zsidó liturgia szerint
csendült fel az ének a kis halottas helyiségben. Az emlékbeszédben a fiatal
rabbi elmondta, egy évben legalább egyszer emlékezni kell arra, hogy 64 évvel
ezelőtt mi történt, hogy milyen szörnyű dolgokat tettek emberek más emberekkel.
Emlékezni kell, éppen azért, hogy soha ne történhessen meg olyan tragédia, ami
1944-ben bekövetkezett. Emlékezni a szülőkre, a nagyszülőkre, a testvérre, akik
nem élhették meg unokáik születését, mert elpusztította őket egy szörnyű ordas
eszme.
A túlélők hitét is ismerni kell,
mert a hit segítette sokukat a borzalmak túlélésében, s utána az újrakezdésben.
A rabbi arról is szólt, hogy a történelemből építkezni is lehet, sőt kell is.
El kell mondani a gyermekeknek mi is történt. A zsidó vallás egyik törvénye:
beszéld el fiaidnak. Ezt kell tenni ma is, hogy zsarnokságban, elnyomásnak soha
ne tarthassa egyik ember a másikat. Utalt arra is, hogy ma is komoly kihívás
zsidónak lenni. A szertartás végén elhangzott a zsidók hitvallása szerint a fő
cél, hogy legyen békesség a világon, az emberiség békességben éljen egymással.
Ezt kérik az örökkévalótól!
A jászberényi zsidó temetőben,
2002-ben – Zajákné Korda Júlia eredményes szervezőmunkája révén – újították fel
a holocaust emlékhelyet. Itt az első világháborúban hősi halált jászberényi
zsidók nevét tartalmazó tábla mellett a holocaust áldozatainak nevei
olvashatók. Ezek a táblák korábban a zsidó templomban voltak, csak az 1969-es
lebontás után kerültek ide. Az emlékhely virágtartói „kivirultak”, s melléjük a
kövek, az emlékezés kövei is odakerültek. KE
|