A fadoboz nem különleges, de mióta eszemet tudom abban tartottuk a tűket, cérnákat. Kulcsa sosem volt a zárhoz, vagy elenyészett még létezésem előtt. Most felfedezni indultam, amikor kinyitottam. A tetején egy zacskóban anyagdarabok voltak, amolyan foltnak valók. Anyám szürke kiskosztüméből több darab. A finom pamutdzsörzé eredete Csehszlovákia. Egy barátnője varrta a kosztümöt valamikor a hetvenes években. Gyakran együtt indultak beszerző útra. Jó anyagokért, szép cipőkért, divatos fehérneműkért  Csehszlovákiába. Romániába viszont hatalmas szatyrokban szappant, étolajat, margarint vittek, ott ennek volt keletje. De hogy mit hoztak? Erre nem emlékszem.

  A foltdarabok alatt a cérnák következtek, melyekből jókora mennyiség bukkant elő a szivárvány minden színében. Erős Damil tekercs is lapult ott, amivel apukám a kedvenc, vietnami bambusz vagy nád anyagú, fedeles kosaram fülét javította, amikor az leszakadt. A cérnák, fonalak alatt gombok százai pihentek. Egy kisebb Röltex kollekciója. A nagy barna és fekete gombok Apa kabátjairól származtak. De itt voltak a barna, hasítás bőr átmeneti kabátjuk pótgombjai is. Csakúgy, mint a mongol fekete bőrkabát hasonló tartozéka. Ezek a kabátok szinte státuszszimbólumok voltak. Egyformát vettek, akkor ez is divatban volt. Anya - kereskedő lévén - mindig tudta mit érdemes megvenni, mi lesz a sláger, s mi hol olcsóbb. Gyakran volt közös programunk, amikor végigjártuk a boltokat a Csapó és a Piac utcán, feltérképeztük mit érdemes esetleg megvenni, mi az újdonság, s hol van ismerős kolléga, aki elteszi a kurrens darabot, vagy tud az én vékony alakomra egy kisméretet szerezni. Később, amikor a rendszeres leértékelések kereskedelmi  fogássá váltak, gyakran betették a vágyott holmit a leértékelésbe, s így olcsóbban lehetett hozzájutni. Akkor így ügyeskedett, aki tudott, ma a turkálókat járjuk rendszeresen, egy-egy jobb darab kifogása reményében.

   A gombok több zacskóban voltak. Az egyikből egy pici parfümös fiola csúszott ki. Illata még ma sem szállt el. Piros és mintás behúzott gombok sorjáztak elő, melyek selyem nyári kiskosztümöket díszítettek egykor. Anya csinos volt ezekben. Amikor már elkerültem otthonról, egy kicsit többet költhettek magukra. Így Anya több kosztümöt csináltatott. A sok fehér gomb a köpenyekről származott, mert abból sokat elhasznált a boltban. Néhány díszes gomb egy kabátom emlékét idézi, de a farmergombok már a gyerekeim Nagyinál töltött idejére utalnak.

   Egy medált is rejtett a doboz. Megtisztítottam, valószínűleg ezüst. Egy római császárt ábrázol az érem, hátoldalán felirattal: Emlékül Bélától. Vajon ki lehet a Béla. Szüleim családjában nem volt ilyen rokon. Apa lánytestvére Aranka. Anya bátyja Laci volt, de őt 1944. novemberében 17 évesen elvitték az oroszok málenkíj robotra. Azóta senki sem látta. Az általam sosem ismert nagyszülők, s azok testvérei között egyetlen Béla sem akadt. Az érmet kezemben forgatva azt gondoltam, ez is azon rejtélyek közé sorolandó, melyekre már sosem lesz válasz. A sok rám maradt fénykép között is több tucat van, melyek olyan férfiakat és nőket ábrázolnak, melyekről nem tudom kik voltak, s mi közük volt a szüleimhez, vagy családunkhoz.

   A gombok között csipeszek, a leszakadt redőny húzógombja is ott volt, de több fordítófül is, melyek a rosszul záródó ablaktáblák egymáshoz szorítását szolgálták. Egy fogaskerék óramaradványra utalt, s több apró csavar, anya és alátét gazdagította a kollekciót. A gombostűket, párizsi kapcsokat és a patenteket azonnal szétszortíroztam, ezekből most épp fogytán voltam. A  mérőszalag gurigája is előkerült, amiből már hat van a háznál.  A faliszőnyegeket tartó karikákat a többi mellé sorakoztattam, s külön válogattam a textilgombokat. Ezek az ágyneműről estek le, s nem kerültek vissza. Pedig utálatos dolog, ha a paplan félig kicsúszik a huzatból, mert nincs a végén csak egy-két gomb. Az ágyneműk illata is az orromba szállt, melyet mindig keményített anya, s olyan csodás volt a frissen húzott ágyba bújni este.

  A kacatok közt megleltem anya hajcsatjait is. Fiatalabb korában kontyot hordott. Fekete, göndör tincset csatokkal tartotta kordában. A babahajtűk, a nagyobb kontytűk mára kimentek a divatból. Nem árulnak a boltban. De olyan gyöngyházcsatot se, melyet a kontyához viselt. Nekem ez maradt örökségül.

Kiss Erika

Publikálta null