A Jász Múzeumban szerdán délután nyílt új kiállítás, mely Jászberényt
láttatja velünk úgy, ahogy Faragó László tanár úr látja azt kamerája mögül.
Laci bácsi egész életét végigfotózta, ez a 38. önálló kiállítása, ahol képeit a
közönség elé tárja.
Aki belép a terembe, fekete-fehér
képek fogadják, s rabul is ejtik. Jászberényt látjuk 1956-ban, ’59-ben, a
hatvanas évek elején. A Kállai hidat, a Csincsát, ami már nincs. A Zagyvát,
amilyen fél évszázada volt, s örülünk, hogy most sokkal rendezettebb a
környezete. A főtemplom csonka tornyát is megörökítette 1956-57-ben, de
lencsevégre került az 1945-ben állított szovjet emlékmű is. Nos, ezek is a múlt
egy-egy pillanatát őrzik. Sokak számára újdonság ez, hiszen még nem is éltek
akkor, amikor a képek készültek. Van fotó az első hidroglóbusz felállításáról,
1959-ből. Ez is történelem, hiszen később a víztorony foglalta el helyét. A
templomok tetejéről is készített városi látképeket Faragó László. Olyat látott,
ami szintén a múlt ködébe veszne, ha nem lenne meg a fotó. Ezek a város- és
kultúrtörténeti kincsek rendkívül értékesek.
Ha nem ragadunk le a bejáratnál,
akkor a két nagyobb teremben színes képek sokaságát láthatjuk, melyekre igazán
illik a kiállítás címe: Jászberény városvédő szemmel. Faragó László a Városvédő
és Szépítő Egyesület alapító tagja. Évről évre lefotózta a műemlékekben tett
károkat, rongálásokat, s vérző szívvel írt is róluk pár sort. Nem tudni
eljutott-e a sok féltő, okos szó a rongálások elkövetőihez, csak reméljük, hogy
a százados műemlékek, építészeti és műalkotások megóvásához minden bizonnyal
hozzájárultak a tragikus, az újságokban közzé tett képek is.
A városvédők nagyon sok emléket
kutattak fel, újítottak meg, és közreműködtek új művészeti alkotások
megszületésében. Ezek ma Jászberény városképének ékességei. A Korsós lány
kútja, a Jászkapitány-szobor, a Békás-kút mind látható a kiállításban. Készültek
fotók szép, műemléki épületek díszítményeiről is. A banki épület, a
Bathó-palota, a Jászkürt fogadó, de a Déryné Művelődési Központ díszeit sem
láthatjuk úgy, ahogy a kiállításban. A népi építészet számon tartott helyi emlékeit is bemutatja
Faragó László, de a határban található kereszteket, Nepomuki Szent
János-szobrokat, kis kápolnákat is.
Ez a tárlat tulajdonképpen
életmű-kiállításnak is tekinthető. Hortiné dr. Bathó Edit, a múzeum igazgatója
a tudója annak, hogy egy fotós életpálya remekei kerültek a múzeum falaira.
Faragó László gimnazista kora óta fotózik, így szinte emberöltőnyi idő emlékeit
tudta megörökíteni. A technikai dolgokra Morvai Lajos, a város ismert
fényképésze tanította. Aztán tanárként Faragó László adta át az ismereteket a
gyerekeknek. Ahol tanított, ott hamarosan alakult fotószakkör és lett egy kis
laboratórium is. Az úttörőházban 1980-tól 1994-ig tartott egy nagy korszak
életében. Nyugdíjba vonulása után a Jász Múzeum fotólaborja volt Faragó László
birodalma. A múzeumi munkákhoz, kiadványokhoz szükséges fotókat készítette.
Mellette azonban sokfelé járt az országban, a világban, ahol szintén fotózott.
Ezekből is sokféle kiállítás született. Az első önálló kiállítást 1985-ben
láthattuk, s ez a mostani a 38-dik. Érdemes megnézni! KE
|