Kátyúzzák a Jászberényből Portelekre vezető utat. A melósok belelöknek egy lapátnyi masszát a lyukba, majd félre állnak, mert jön egy kamion. A masszát szétnyomják a kerekek. A kátyú marad. A lapát végét megint megfogja a melós, újra pottyant a masszából. Kafkai történet, nincs értelme, se vége, se eleje.
Keresem az illetékest, a felelőst. Most, a választások előtt? Nem kell erről írni. Magát ki küldte, ki fizeti? Fideszes?? Nem nyilatkozunk! Gondolja, jó lesz ez magának április végén? Majd utána beszéljünk erről. Meg különben is, utasításunk van rá, hogy a kátyúkat be kell tömni. Az állásunkkal játszunk, amit kiadtak, azt teljesíteni kell. Maga is így van ezzel, azért hepciáskodik itt velünk. Értjük egymást ugye! A balesetveszély miatt is muszáj kátyúzni. Télen is lehet, van olyan anyag, amely hidegben is alkalmazható. Ez, ez nem olyan, mert a jó anyag az drága, arra nem telik a cégnek. Persze, biztosan tudják ezt a központban is, hiszen ők rendelték meg.
A Jászágban 320 kilométeren 15 ezernél is több kátyút tartanak nyilván. Ez nem hivatalos adat, csak úgy balkézről tudjuk. Megszámolni csak egy részét tudtuk a porteleki, az árokszállási, a felsőszentgyörgyi, a szentandrási, a hevesi, meg a Szolnokra vezető úton.
A közútkezelők meleg aszfaltról álmodnak, amit az utak teljes felületén alaposan szétterítenek, s az úthengerrel tömörítik. Álmukban Szabó Gyulát, a nemzet színészét látják a Robog az úthenger c. régi filmből. Talán még szólnak is hozzá, Gyula, te is a megyéből való vagy, gyere segíts már, mert benne vagyunk. A kátyúban!
|