|
Mit lehet tudni a Komlón kiállított rézgrafikák alkotójáról, Balogh Jánosról,
akit egyesek tréfásan drótásznak neveztek?
1937-ben született Pilisszentivánon és ma már
sajnos nincs köztünk. Egykori családi házuk közelében villanyszerelő
műhely volt, ahol sok hulladék rézdrótot lehetett találni. A kisfiú azokból formálta első játékait: karikát,
virágot, mi egyebet. Sorsszerű? - Alighanem… 
Az életre készülődő fiatal gépipari
technikumot végzett. Később esztergályos, lakatos, termelésvezető, célgép-tervező, majd vállalati szervező lett. Azt követően
belsőépítészeti munkákat koordinált, beruházásokat irányított, de megfordult a
Magyar Rádió nyomdájában is, ahol grafikusként könyvborítókat tervezett,
illusztrációkat, plakátokat készített. Nyugdíjas korában, amikor egy virágkötő
el akarta dobni az összegubancolódott szúrós rézdrótokat, elkérte tőle. S onnan
már nem volt megállás számára. Sorsszerű ez is? – Alighanem… Különösen ha tudjuk,
mennyi cikk méltatja munkásságát a sajtóban és az interneten. Emellett kiállítások,
elismerések bizonyítják, milyen magasra
jutott. 2005-ben a Fővárosi Művelődési Ház József Attila pályázatán, 2008-ban a
balatonfüredi Bor-Kép-Tár Kiállításon kapott díjat, 2010-ben pedig posztumusz
Búza Barna-díjban részesült. Az utóbbi kitüntetés névadója nem ismeretlen Komlón: zenélő fiatalokat ábrázoló szobra a
városház előtti téren található. Itt jóval többen láthatják, mint eredeti
helyén, Zobákon.
 Az előadó nem ismerhette személyesen Balogh
Jánost. De szerinte boldog ember volt. Az
adni tudás öröme tehette azzá.
Miközben óriási energiát fektetett alkotásaiba, próbálta kitalálni, mi
foglalkoztatja jövendő közönsége tagjait. Gondolatban előre vetítette, mi
bántja őket, mivel szerezhetne nekik örömet. Tudta, hogy a
tartalmas tárlatlátogatás olyan, mint a dzsesszben az improvizálás, amely közismert motívumokkal indul, míg spontán
variációkkal meg nem teremtődik az izgalmas új zene – ahogy erről egyik
legfrissebb Kossuth-díjasunk, az Amerikában élő Szentmihályi Mihály
pszichológus professzor ír Az öröm művészete c. munkájában.
 Befejezésül felhívta a figyelmet a falakon látható híres emberek portréira, különös tekintettel Törőcsik Mari
szájára, Garas Dezső orrára, Kállai Ferenc homlokára. Kérte, hogy mosolyogjanak a meghívón
is látható tavasztündér kecses mozdulatain, hajzuhatagja anyagszerűségén, illetve azt ajánlotta, feledkezzenek bele Balogh János valamennyi rézgrafikájának különös világába,
hogy érezhessék a flowt, vagyis azt, milyen erővel árad, áramlik feléjük a
harmónia, amitől legalább egy múló pillanatra sikerül boldogabbá válniuk.
|
