Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


Balogh János rézgrafikái I.
 

  Fotó/szerk.: Szórólap/Lerch                                

A két éve elhunyt Balogh János különleges rézgrafikáiból rendeztek tegnap kiállítást a komlói Közösségek Házában. Némi rövidítéssel idézzük az ott elhangzott megnyitó beszédet, melyben először egy rendhagyó játékra invitálták a megjelenteket azt feltételezvén, hogy egy járókelő  lába alatt hirtelen elővillan egy apró rézdarab. Kérdés: mi történik?

Ha felnőtt az illető, izgalom járja át a sárgán csillogó holmi láttán, mikor  azt hiszi, kincset talált. Aztán maga előtt is szégyenkezve szétnéz, vajon észrevette-e tétovázását valaki, majd odébbáll. Pedig viselkedése a kudarc ellenére is érthető! Hiszen tudjuk, mennyien  keresték már őelőtte a gazdagsággal felérő aranyat. Elegendő igazi érc híján   alkimisták  kutatták mágikus vegykonyháikban  előállításának titkát. A remény máig él. Prágában például nemcsak a Hradzsin és a híres óratorony  látványa, nemcsak a Moldván átívelő  Károly híd mozgalmassága vonzza a kirándulókat, felidézve Smetana szimfóniájának dallamát, hanem a középkori Aranycsinálók utcácskája is. Oda igyekeznek, hogy saját szemükkel láthassák  műhelyeiket, hogy megérthessék a régiek lázas szenvedélyét.

Ha kisgyerek pillantja meg azt a bizonyos rézdarabot, azon gondolkodik, vajon mire tudná használni?  A gömbölyűvel golyózik, az ügyesen kiegyenesített drótot gyűrűként az ujja köré tekeri, és fűnek-fának mutogatja, mi jó dolga van neki. Mikor viszont konstatálja, hogy a kezét befeketítette ez az anyag, haragjában eldobja, és másik játék után néz. 

Fotó: LercHa pedig - folytatva a játékot - a grafikus Balogh János jár arra,   ugyanaz  a hév ragadta (volna) el, mint a matematikus Bólyait, aki a „semmiből egy új világot teremtett”, mikor  a nem euklideszi geometria tudományát felfedezte...

Fotó:LerchBalogh  a mások által használt ceruza, toll, tus, szén,  pasztellkréta helyett – saját találmányaként - egyetlen dinamikus mozdulattal rézdrótot hajtogatott. Vagyis kikísérletezte teljesen új technikáját. Keze nyomán az egyes alakzatokból, szimbólumokból gondosan síkba rendezett portré, virág, állat vagy más egyéb lett. A holt anyag  egy csapásra tartalmat kapott, funkciót nyert, üzenettel telítődött.  Végül a fényvonalakból  született  rézgrafikákhoz  változatos színű és anyagú háttér, illetve keret társult. Ezek szerepe nem puszta díszítés, hanem az, hogy  hozzáadjanak valamilyen többletet a műhöz: teljesebbé tegyék a jelentését, árnyalják a hangulatát, erősítsék a karakterességét, fokozzák a jellemzőerejét, kiemeljék a humorát,  játékosságát, felerősítsék esztétikai hatását, befejezetté tegyék, lezárják a teremtő folyamatot, s ezáltal végérvényesen átengedjék  a közönségnek.  Mivel a két- vagy három dimenzió élményét nyújtó rézgrafikák  az alkotó gondolatainak, érzéseinek, ember- és világlátásának lenyomatai, a néző könnyedén „veszi alapot”. Rájön, hogy nem is olyan bonyolult a valóság, megtapasztalja, hogy a kezdetben gubancosnak látszó dolgok kisimíthatók, a konfliktusok megoldhatók, az égig érő fák megmászhatók, a  kaotikusnak tűnt viszonyok elrendezhetők. Ettől a lelkét átjáró rádöbbenéstől egy csapásra nyugalom járja át. Nem fél, nem szorong többé, nem érzi idegennek,  érthetetlennek, fenyegetőnek azt, ami, illetve aki körülveszi. Ellenkezőleg: saját léptékű  lesz számára a világ;  baráttá válik minden ember. És ez jó, nagyon jó, hiszen egyszerre találkozik az örömteli játék, az értékteremtő munka, az önkiteljesítő művészi alkotás, a tradíció és a formai megújulás egymást erősítő vonásaival.



















     

     


Publikálta
null