Pénteken az időjárás kedvezett a programoknak. A felnőttek 14 órakor meghallgathatták Tillai Aurél zeneszerző érdekes előadását A kőkorszak nyelve és zenéje címmel. A tanár úr azt próbálta bemutatni, mennyire gazdag volt anyanyelvünk már a kezdet kezdetén, illetve azt, hogy  mennyire igaza volt a tudós Teller Edének, aki szerint ez a nyelv állandó gondolkodásra serkenti az embert. A  zenei párhuzamokkal pedig azt szemléltette, hogy zenénk nem gyökértelen. Ellenkezőleg, ahogy erre már Bartók Béla is utalt, sok rokon vonás fedezhető fel népdalaink és a szlovák, a burját, a mongol, a kazah, de még  bizonyos indián pentaton dallamok között is. A kérdés az - fogalmazott zárásképpen -, hogy nyelvünk, kultúránk arra a sorsra jut-e, amelyre számos, feledésbe  süllyedt népé, vagy megőrizve-megújulva élni fog tovább. A szónoki kérdésre kinek-kinek magának kell megkeresnie a választ!

A külsőleg megújult Kodály iskola udvarán gyűltek össze először a résztvevő kórusok. Az alma mater volt tanulója, a most érettségiző Plesz Bianka, magyarul és angolul köszöntötte a megjelenteket, majd  egyenként bemutatta a küldöttségeket.























Eközben Pleszné Fényes Edit vezetésével a kicsinyek kórusa  egy-egy népdallal üdvözölte  valamennyiüket. Perák Eszter, ugyancsak  korábbi tanítvány , egy Fodor András-verset szavalt. Utána az intézmény vezetője, Cseke Gabriella, köszöntötte a vendégeket, majd dr. Kollár Éva professzor asszony méltatta  az eseményt. Szavai elsősorban a gyerekekhez szóltak, de nem feledkezett el Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy érdemeiről sem, aki diákja, majd tanára volt az iskolának, akinek a nevéhez fűződik a tagozat, később a fesztivál útjára bocsájtása. A hagyományok szellemében a vendégek és a házigazdák megkoszorúzták Kodály Zoltán, a Mester, mellszobrát.





Ezután a kórusok a Városház térre vonultak. Itt került sor a fesztivál hivatalos megnyitójára. Páva Zoltán polgármester szavai után dr. Lakner Tamás, a zsűri egyik tagja gondolataival kezdetét vette a kétnapos program. Este a Sportközpontban a Pöndöly néptáncegyüttes és a Zúgató zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt.

A vasárnapi színes kavalkád látogatottsága  kissé elmaradt a megszokottól, hiszen a hűvös, esős idő nem kedvezett  neki. A gyerekek mégis jól szórakoztak a játszóházakban és bőven találtak nézni-, vásárolni való portékát a különböző sátrakban. Kora délután megtörtént a produkciók számbavétele.. Ez elsősorban szóbeli szakmai értékelést jelentett, hiszen nem pontozásos, sorrendet felállító "osztályozás" volt a zsűri dolga. A végső eredmény így alakult: polifon kategóriában Szolnok, egyházzeneiben Marosszék (Erdély), folklór kategóriában Komló kapott I. helyezést. A Kodály-mű legjobb előadásáért Marosszék, a legjobb műsorválasztásért a Pécsi Sebestyén Iskola kiskórusa (Budapest), a legszebb kórushangzásért Marosszék, a kortárs kórusmű legjobb előadásáért Szolnok érdemelt díjat. Fesztivál nagydíjban a mindhárom kategóriában nagyszerűen teljesítő komlói, illetve szolnoki kórus részesült, a közönség díját a kedvenc Marosszék vehette át.

Városunkból egyetlen kórus sem távozott üres kézzel, a szakértők ugyanis dicsérő oklevéllel jutalmazták a legjobban megszólaltatott egy-egy műért valamennyiüket: az Észtországból, Litvániából, Szlovákiából (Révkomárom), Erdélyből (Marosszék), Szombathelyről, Szolnokról, Budapestről érkezett Kós Károly Gyermekkart és a Pécsi Sebestyén Kórust, illetve a komlóiakat.   Ezután már teljes felszabadultsággal hallgatták Erdei Péter karnagy úr míves zárszavát, ami után ismét a zene vette át méltó helyét. Városunk szülötte, Tóth Ferenc, mindannyiunk Feri bácsija, dirigálta a gálahangversenyt záró Kodály-Berzsenyi A magyarokhoz című kórusművet az összes kórus és a közönség részvételével. Elmondhatatlan sikerrel.