Dr. Makráné Kónya Melinda, a Kodály iskola nagykórusának karnagya, nemrég tért haza remek csapatával Belgiumból, ahol produkciójukat a legnagyobb díjjal ismerték el. Némi visszazökkenés, némi dolgozatírás, év végi felelés, és máris itt az idő, hogy a rangos zsűri,  társaik és a vendégek előtt újra és újra fellépjenek, miközben házigazdái is lesznek a programnak. Nem pihennek, megszokták, bírják az iramot, szeretik a szereplést, örülnek a sikernek, hálásak  a gratulációkért. Kórustagok, ahol mindenki egyért, egy mindenkiért - az elv. Kórustagok, ahol életre szóló élményeket szereznek, mindenekelőtt a zenéét és az összetartozásét, a szabadságét és a felelelősségét.  

Mindebben vasárnap délután is volt részük, hiszen a katolikus templomban mutatták be egyházzenei blokkukat tanáraiknak, szüleiknek és az  érdeklődőknek. Műsorukon szerepelt Kocsár Miklós, Wolf Péter, Block, Ahlen, Liszt egy-egy darabja. Iskolájuk névadója két művel képviseltette magát, a kihagyhatatlan 150. genfi zsoltárral és az Ének István királyhoz cíművel. A jó akusztikájú szent helyen ég felé szálló dallamok megerősítették a hallgatóságot Kodály Zoltán igazában, miszerint "a zene rendeltetése belső világunk jobb megismerése, felvirágzása és kiteljesedése." Magam azt hiszem, hogy ezek által jobb, teljesebb emberek is lehetünk. Alighanem mások is érezhették ezt, amikor nagy erővel csattant fel a műsor végén a megérdemelt taps.