A programot a KEF komlói és kistérségi társadalmi elnöke, Szarka Elemér vezette, határozott irányt szabva az előadásoknak, időt adva a pihenésre, biztatva a jelenlévőket kérdéseik megfogalmazására és a válaszok meghallgatására.

Hasznos hátteret a rendezvényhez a Komlói Védőnői Hálózat nyújtott. Finom reformfalatokat kóstoltattak, melyeknek a receptjeit is elárulták, illetve kérésre vérnyomást, vércukrot mértek, tanácsokat adtak az egészséges életmód jegyében.

Elsőként Fehér Imre, a KEF szakmai elnöke kapott szót, aki az elmúlt év tevékenységét összegezte és értékelte. Arról beszélt, hogy a 10 éve lefektetett és a 2009-ben megújított országos drogfogyasztással kapcsolatos stratégia, annak nyomában a sok-sok városi-kistérségi KEF, illetve a hazai viszonylatban úttörőnek számító DREKEF (Dél-Dunántúli Regionális KEF) tevékenységében három mozzanat érdemel figyelmet: a rövidebb távra vonatkozó prevenció, a hosszabb időt igénylő felismerés/kezelés, illetve a távlatra koncentráló feladat együttes. Mindez pénzt, módszereket, együttgondolkodást, a tapasztalatok átadását feltételezi és igényli. Az utóbbit szolgálják többek között a különböző  interaktív találkozások, szakmai konferenciák. A legjobb elméleti tudásból, a felhalmozott tapasztalatokból azonban csak akkor lesz eredmény, ha a munka minden pontján és annak minden pillanatában megmutatkozik az átlagnál (talán még az elvárhatónál is) nagyobb elkötelezettség, szakmaiság, ha a helyi problémákra fókuszálva, azokkal adekvát módszereket, eljárásokat    alkalmaznak felelősséggel, okos, de a hibákat, visszaeséseket, kibúvókat kereső álmegoldásokat felismerő és elutasító empátiával, jobbító szándékkal, következetességgel, bármilyen elcsépelt is a szó, ki kell mondani:szeretettel. Mindehhez megteremteni a feltételeket, működtetni az arra a célra létrehozott intézményeket, pénzt teremteni, sikerre vezető képzéseket tartani és dolgozni - mindenkinek a maga helyén, egymásra mutogatás nélkül!   A beszámolóban kétszer is elhangzott az önkormányzattal és a társszervekkel való együttműködés zavartalansága, aminek csak örülni lehet.

Szakmai előadóként Dombrádi Zitát, a "FÜGE"  Deviancia prevenció regionális Képzési és Koordinációs Központ szakmai vezetőjét köszöntötte Szarka úr. Témája a devianciát megelőzni szándékozó beavatkozások szükségessége volt. A jól követhető előadásnak nemcsak a vitathatatlan szakmai kompetencia és elhivatottság volt az értéke, hanem az a szándékoltan és bevallottan provokatív hangütés is, amellyel arra kívánt rámutatni, mennyire nélkülözhetetlen ez a tevékenység a térség (és persze az ország) valamennyi iskolájában és azokon a közösségi tereken (művelődési házak, klubok, diszkók stb.), ahol a fiatalok kortársaik körében gyakran megfordulnak. Nem az a legfontosabb, hogy a gyerekek csaknem koruktól, szociális helyzetüktől, mentális fejlettségüktől,   irányultságaiktól függetlenül differenciálatlan ismereteket, elrettentő adatokat kapjanak a szerek kémiai hatásáról, hanem az, hogy választ kapjanak saját kérdéseikre, alternatív megoldási lehetőségeket  valós problémáikra, előítéletes, durva elutasítás helyett követhető viselkedési mintákat, életvezetési tanácsokat. Ha kell, a családdal együttműködve, ritkábban avval szembefordulva a gyerek érdekében,  mindenképpen a közösség, adott esetben az osztályközösség erejére támaszkodva. Elrettentés, alul- vagy túlreagálás helyett odafordulást, hatékony problémamegoldást sürgetve, és mindenben saját segítségét felajánlva fejezte be mondandóját a szakember.      

Az elmélet után következett a gyakorlat. Nagy elismerést kapott a Sásdi Faodu Egyesület szándékairól és munkájáról beszámoló Joó Csaba és  tizenéves kísérője, aki személyes indíttatásairól és pozitív tapasztalatairól beszélt. A Faodú  érzékelve a kisvárosban jelentkező problémákat, olyan alternatívákat ajánlott a hátrányos helyzetű, köztük sok cigány származású gyereknek, akik különböző hiányoktól szenvedtek, nehezen tudtak beilleszkedni saját kisebb közösségeikbe, tanulási vagy egyéb nehézségek  nehezedtek rájuk. Akik a hívó szóra szívesen vettek részt  olyan klubszerű programokon, ahol segítették őket és/vagy egymást, ahol szociális és mentálgigiénés tanácsokat kaptak, ahol sportolhattak, kirándulásokon vehettek részt stb. A miértekkel kapcsolatban levetítettek egy felmérés kérdéseire adott válaszsorozatot. Köztük a legmellbevágóbb az volt, hogy "jobb itt, mint otthon", ill. az ezt kiegészítő másik: "itt beszélgetünk, nevetünk, jól érezzük magunkat."  

Végül a házigazda Mihaldinecz Csaba  bemutatkozása következett azt hangsúlyozván, hogy jóllehet ő látja el a szervezet vezetésének feladatait,  az érdemi munkát mégsem ő, legkevésbé ő egyedül végzi, hanem az a terápiás közösség, amely ezt felvállalta  immár 19 éve. Ezután azok a munkatársak vették át a szót, akik maguk is megjárták a pokolhoz vezető utat, tudják, mit jelent a mélyben lenni, de azt is, hogy kemény, önmagukon végzett munkával és a közösség segítségével végig lehet csinálni azt a terápiás programot, melynek eredményeként lehet szerek nélkül, TISZTÁN élni. Hasonló módon számoltak be saját helyzetükről a jelenleg még "formálódók", akik már látni vélik az alagút végét. Látják, hiszik, teszik. Akik arra törekednek, hogy tisztán megéljék az előttük álló napot. Mindig csak azt az egyet, amely hetekké, hónapokká, évekké, életté állnak össze belső békét, a lehet másképp élni hitét, a felépülés, az értelmes lét  reményét  adva.