Ki ne emlékezne gyermekkora vasárnapi iskolájára? Mikor - a tanköteles kort átlépve - ünneplő ruhában igyekezett a templomba vagy az iskolába társaival együtt, ahol a régi-új ismereteken kívül sok másfajta élmény várt rá. Az oktatási rendszer átalakult, hosszabb lett a kötelező iskolába járás időtartama, okafogyottá válva megszűnt az ismétlő iskola. Míg néhány lelkes ember újra életre nem hívta - másképp, máshol.
A Vasásrnapi Iskola mozgalom lett, ma már alapítványa is van, mindkettőhöz csatlakozni lehet. Öt évvel ezelőtt született meg annak ötlete, hogy segíteni, fejleszteni kellene a szórványban élő magyar gyerekek anyanyelvi, történelmi és egyéb ismereteit. Nem hangzatos szavakkal, nem távolról, hanem helyben úgy, ahogy ott igény van rá. Pedagógus csoportok járnak át Erdélybe szombat-vasárnaponként, olyanok, aki célt és értelmet látnak ebben a misszióban. Pénzt nem kapnak érte (ugyan honnan?), de szállásukról, ellátásukról az ottaniak gondoskodnak a sok szép szó, a meleg simogatás, a hálás szeretet mellett. Emberi kapcsolatok szövődnek, amelyek lassan-lassan összekötik az évtizedek óta mesterségesen szétszakított szálakat, pedagógiai tapasztalatok gyűlnek, átélhetővé válik szakmánk alkotó jellege, a semmi mással nem pótolhatóság csodálatos érzése. Az erdélyi vasárnapi iskolák kiterjesztésének vagyunk manapság tanúi. Már dolgoznak teamek Szlovákiában is, a legújabb célpont pedig Délvidék. Feladat van bőven, várják az ittenieket oda, az itthoniakat otthonra. Mert nincs határ! Olyan, amely elválaszt, semmiképpen!
Aki többet szeretne tudni a mozgalomról, az böngészhet a neten. Aki pedig csatlakozni szeretne (magyar-, történelem-, rajz-, ének-, technika-, tánctudással), az keresse Benkei Ildikót (e-mail címe: Benkei.Ildiko@radio.hu)
|
