A bevezetőben a háziasszony Horváth Éva meleg szavakkal mutatta be a komlói kötődését meg nem tagadó alkotót, aki sokféle tevékenysége mellett tanítja is a "szakmát". Édesapja városunkban született, neves üvegművész volt. Nagyszülei itt éltek, itt dolgoztak, közelről  ismerték a bányászok kemény életét. Diána most először jelentkezett itt munkáival. Szemmel láthatólag nagyon örült a lehetőségnek, nem utolsó sorban a vendégek nagy számának. Képei meleg színe, hófehér plasztikái éritésre, simogatásra ingerlő lekerekítettségükkel az asszonyiság szépségét, a termékenység himnuszát, a szeretni tudás gyönyörűségét hirdetik.
 A formák stilizáltak, elvontak ugyan, a művészi üzenet első látásra mégis könnyen felfogható, evidens a kevéssé beavatottak számára is. Ez az első és legfontosabb tétel!

A második  a tárlatot  megnyitó, Komlóról induló, ide mindig vissza-visszatérő dr. Kunszt Márta pécsi alpolgármester, egyetemi oktató szavaiból bontakozott ki. A nők helyzetéről beszélt, főleg arról, mennyire nem töltik, nem tölthetik be még ma sem a számarányuknak, jelentőségüknek megfelelő helyet a társadalomban. Utalt arra, hogy az előre lépésben mennyire meghatározó szerep jut (kell, hogy jusson!) a művészetnek, ahogy Diána alkotásaival mindenekelőtt ezt szolgálja. Nem véletlenül választotta  az egyszerűségében, tömörségében is sokat mondó FEMME címet.

A harmadik tétel kibontásáról Diána régi barátnője, Takáts Eszter zeneszerző-előadóművész gondoskodott. Jókedvű, kissé pajzán dalai, huncut mosolya, erőteljes gitárjátéka és kissé rekedtes hangja azonnal belopta magát a közönség szívébe. Zenéje tökéletesen illett a látványhoz, amikor ilyen és ehhez hasonló szövegét hallatta: "Ha a nő szeret, az öle meleg. Öleld meg!"