Január 21-én a Közösségek Házában tartotta 20. születésnapját a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség egy kihelyezett közgyűléssel.  A zártkörű rendezvényt kiállítás-megnyitók követték. A földszinten kapott helyet a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület Cigány Képzőművészeti Stúdiója.        

Ott egyszerre fedezhettük föl a naiv művészekre jellemző szín- és formavilág hasonlóságai mellett az egyes alkotások eltérő vonásait. Azt az ember- és természetközeliséget, azt a gazdag, nemegyszer harsány koloritást, amely magával ragadja az embert, ha előítéletek nélkül szemléli a kiállított darabokat. Nem véletlenül idézte a megnyitót abszolváló szövetségi alelnök, dr. Csefkó Ferenc a komlói cigány festőt, Orsós Terit, aki azt mondta, hogy legszívesebben telefestené az egész világot, hogy örülhessenek az emberek. Méltó cél. Méltó az alkotóhoz és inspiráló egykori rajztanárához, Koltai Magdihoz!   

A ház emeletén lelt néhány napig otthonra a Mohácsi Junior Art Alapítvány anyaga. A kiállítók, ahogy szervezetük nevéből sejthető, gyerekek és nagyon fiatalok. A 8 esztendős Kalkán Dóra, a 11 éves Gáll Hanna, a 14 évével már csaknem öregnek számító Koleszár Stella, Pörzsölt László és a többiek változatos technikával dolgoznak: tussal, ceruzával, hol fekete-fehérnek, hol színesnek láttatják az általuk leképezett világot. Munkáikat újra és újra megszemlélve, igazat kell adni II. János Pál pápának, aki szerint a művész a teremtő Isten köztünk járó megjelenési formája.

A csütörtöki program a színházban folytatódott, ahol a Szövetség elnöke, dr. Aknai Tamás fejtette ki magvas gondolatait a kultúráról. Jólesett  hallani, hogy nemcsak a magas művészet tartozik ebbe a tárgykörbe, hanem a mindennapi élet valamennyi megnyilvánulása a köszönéstől, a viselkedésen át, a kommunikáció színvonalasságáig, a jogi és erkölcsi szabályok betartásától az esztétikum befogadádáig és létrehozásáig, emberi kapcsolatainktól a természet szeretetéig, a környezet megóvásáig, a kezünk nyomát viselő munkadarab elkészítéséig valóban minden.  Ezen az estén díjak átadására is sor került. Többek között az országosan is úttörő pécsi székhelyű Net-nagyik Egyesülete, ill. a kulturális szövetség egyik alapítója, a 80 éves Gergely János. Elismerést kapott a Komlói Városszépítő Egyesület elnöke, a nagyon aktív Szarka Elemér. De virágcsokorral köszöntötték a Budapesten Csokonai-díjjal kitüntetett Kincses Ágnest, a Díszítőművész Szakkör vezetőjét is. Ezt követően korábban nívódíjjal kitüntetett együttesek léptek föl. Tapsolhattunk a Sásdi Fúvószenekarnak, az Egyházaskozári Csángó Hagyományőrző Együttesnek, a Pécsi Eurodance Táncstúdiónak, leginkább és legtovább pedig a Komlói Súgólyuk Színháznak.  

Január 22-én a J.A.K. Muzeális Gyűjteményében folytatódott az ünnepségsorozat.

















Takács Péter, a Nagyváradon született, de évtizedek óta városunkban élő és alkotó festőművész mutatta be legújabb alkotásait, melyek megtekintését Horváth Éva, a Közösségek Háza igazgatója  baráti szeretettel ajánlotta a közönség figyelmébe. Elismerően szólt arról, mennyire sokoldalúan reneszánsz ember Péter: fest, zenél, járja a természetet, évtizedekig pedig matematikára és rajzra tanította vagy éppen táboroztatta a nebulókat. Képeivel  részint életörömet sugároz (Virágzó almafák), részint megörökíti az épített környezetet (pécsi akvarellek), részint pedig kissé borongósan mutatja be azt a világot, amelyet az ember nem tisztel eléggé (tájképek olajban). A nagyszámú nézők mindegyike talált éppen neki szólót.

A péntek esti nagy találkozás színhelye ismét  a színház volt, ahol Nemcsák Károly és Tolcsvay Béla verses-zenés műsorral fogadta a látogatókat. A sallangmentes, míves összeállításban komolyabb és oldottabb hangulatú darabok egyaránt helyet kaptak. Felcsendültek egyházi és népi énekek, feldolgozások, ismert Tolcsvai dallamok. Elhangoztak  Balassi, Petőfi, Vörösmarty, Radnóti, József Attila, Ady, Illyés  és mások művei. Olyanok, amelyeket soha nem kezd ki sem az idő, sem a rosszindulat. Amelyek nekünk és rólunk szólnak arról, hogy magyarok vagyunk.