Gondolatok Deák Zsuzsanna képei láttán
Komlón évek óta a magyar kultúrának nem egyetlen napot, hanem egy teljes hetet szentelnek. Ilyenkor sok programon vehetnek részt az érdeklődők a feltöltődés, megújulás szándékával. Belépődíj nincs, viszont alkalom nyílik találkozásra, beszélgetésre, élmények megosztására. Így gyűjthettünk értékes és hasznos muníciót kedden a színházban, ahol Deák Zsuzsanna újdonságait láthattuk. 
A közönséget az intézmény művészeti vezetője, Korbuly István köszöntötte, aki nem mulasztotta el kiemelni, hogy Komló szomszédja immár egy valóságos főváros, Európa egyik kitüntetett centruma, Pécs. Jóllehet ez a rendezvény nem része az ottani műsorfolyamatnak, de szerencsére nem is idegen tőle. Sőt. Ezután abbéli örömét fejezte ki, miszerint visszajáró alkotónk megint elhozta hozzánk munkáit. Ezt kedves gesztusként egy koratavaszi virággal köszönte meg neki. Zsuzsa pedig, mint aki élvezi az otthon levés biztonságát, maga mondott előszót saját tárlatához. Mint olvasó ember, érdekes történetet interpretált arról, hogyan alakították, gazdagították a valamikori LÉNYEK kezdetben amorf világunkat úgy, hogy az egyre inkább hasonlítson a maira, hogy egyre inkább belakható, élhető legyen.
A múltat kutató festményei absztrakt, de mégsem érthetetlen ábrázolásai a közösen bejárt út egy-egy csomópontjának. Technikája különleges, megoldásai egyediek. Előbb az akvarellre jellemző módon hordja fel a festéket a vászonra, majd erősen hangsúlyozza a szükséges kontúrokat. Több helyen aranyporral dolgozik. S akár az Apokalipszist, akár a régi idők más-más jelenetét idézi föl, az összbenyomás, a színek és formák keltette hatás fogva tartja a nézőt. Aki a képek alapján maga is képes végigtekinteni azon a bizonyos ÚTON.
| |
