A furcsa pár és sok más hasonlóan  sikeres darab amerikai szerzője 1927-ben született. Nemegyszer a valóságosra erősen hajazó embermeséi, olykor a saját lábukban megbotló, nem minden (ön)iróniától mentes figurái, szellemes, gyakran nevetésre, de olykor (ha nem szégyellnénk) könnyekre fakasztó replikái betöltik a teret. A titka a mindenkori kettősségben lelhető fel: tréfál, de kaján tükröt is tart elénk; megmosolyogtat, de bírál is. S ez így van jól, hiszen szándéka szerint így lesz a nézőből partner, aki tudja, hogy róla, de érte is szól a darab.

A díszlettervező Kerényi Józsefnek és a jelmeztervező Fekete Máriának nem akadt sok dolga. Minimális látványra törekedtek, hagyták hatni a szöveget és a játékot.








A két főszereplő, Koltai Róbert (Willy Clark) és Galla Miklós (Al Lewis) testre szabott feladatot kapott, amelyben bemutathatták, hogy nem, nem gyűlölik, csupán ki nem állhatják egymást. Korábban tizennégy évig együtt léptek fel, azonban a közös munka megszakadt. Sokáig nem is hallottak egymásról, s most a híres tévétársaság szeretné ismét összehozni őket. A  vélt vagy valós, a felnagyított vagy tényleg méretes sérelmek azonban elsimíthatatlanul mély nyomot hagytak bennük. Nem segít a sok jóakaró gyógyító szándéka, az újabb és újabb konfliktus tovább terheli a viszonyukat, jóllehet egymás művészi kvalitásait  elismerik. Hiába a sok régi és új poén, a két öreg, egyre inkább kiégett ember nem tud, nem akar önfeledten együttjátszani, együttszárnyalni. Valószínűleg nem is képesek valamikori önmagukat még egyszer felmutatni. S itt sajnos megtörik a komédia íve. Melodrámába fordul: a két idős bohócot ugyanaz az öregek otthona várja... (Ahogy talán majd annak idején a most lelkesen tapsolókat is?)