Az egyáltalán nem meglepő,  hogy valamely bank,  biztosító, magán-nyugdíjpénztár stb. rendszeresen értesíti egyébként igen kedves, de mindenképpen hiszékeny ügyfelét, miszerint biztonságban remélt pénze mínuszt fiadzott. Neki legalább jó a rosszban, hogy nem realizált kamata nem is adózik! Ilyen világban azon az apróságon sem lepődünk meg, ha kisebb-nagyobb peres ügyeink évekig elhúzódnak, s még megsaccolni-megbecsülni se lehet, vajon meddig tartanak, s a távoli jövőben milyen eredménnyel záródnak majd.  Az viszont már felettébb elgondolkodtató, mi történik a közpénzből fenntartott hivatalban (pardon: Hivatalban), ha a felperes visszavonná beadványát, mert az időközben okafogyottá vált. Az adós fizetett, külföldre távozott, meghalt, eltemették vagy akármi más miatt. Nem, rend a lelke mindennek, most már a magas hatóság utánajár, történt-e csalás, netán egyéb fennforgás. Ha pedig a felkért (felkent?) szakértő nem szállítja időben az ítéletet jelentősen befolyásoló szakvéleményt, akkor legfeljebb megbírságolják késedelemért, az ügy pedig halasztódik, halasztódik az emberi élet (a türelem?) végső határáig. Sikerült viszont megtudni illetékesektől, hogy izgulni kár, a késve elismert  kártérítési igény nem évül el, azt a jogutódnak fogják kifizetni. Addig pedig...? Hát erre egyelőre nincs válasz. Csak az az egy biztos, hogy amíg nehezen leszurkolt adóforintjaink bírják, de még utána is, a magyar bíróságoknak  szolgálniuk kell. Lecsapni, kiróni, példát statuálni - harag  és elfogultság nélkül, körültekintően, igazságosan. (Elég legyen példaként Kaiser Ede móri ügyére utalni...)

Az egyik legfelháborítóbb ügy egy APEH-levélben volt olvasható, melyet jóval az adóbevallások feldolgozása után kapott valaki 250 000 forintot meghaladó adótartozásáról. A nevezett összeget (múlt idő!) nyugdíjából letiltották, noha telefonon elismerték, hogy előzőleg semmiféle felszólítást nem küldtek az adóalanynak. (Mily szép a mi anyanyelvünk!) Idegeskedés, felháborodás, önkorrekció stb, stb. A pénz persze annak rendje-módja szerint határidőre befolyt, tartozás, legkevésbé adócsalás esete nem forgott fenn, csupán 1 (azaz 1) nyomtatvánnyal több töltetett ki a könyvelő által. Az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet természetesen azonnal lépett, határozattal tiltotta le a havi járandóságból a jelzett összeg megfelelő hányadát. Neki ugyanis nem feladata a jogalap vizsgálata. Aztán egy újabb szűkszavú APEH értesítés osztályvezetői aláírással, miszerint visszavonták a letiltást. Jóllehet a levélpapíron lett volna rá hely, a kellemetlenségért senki sem kért elnézést. Ezt azonban már megszokhattuk - amúgy ügyfélbarát módra.

Hát így élünk mi  a  Kárpát-medencében,  mai  magyarok. És persze idézzük gyakorta Bibó Istvánt, aki szerint demokrata az, aki nem fél. Azt hiszem, tovább kellett volna élnie ahhoz, hogy jóslatának igazságtartalmáról meggyőződjék.