De mi van azokkal, akik nem akarnak dolgozni? Sokuk a csodára vár, ellottózza, eljátékgépezi még a megélhetés utolsó esélyét jelentő forintokat is. És ha nem jön be a várva várt nyeremény, akkor bánatában iszik, szidja a rendszert, a kormányt, vérmérsékletétől függően az egész világot. Mindenkit tehát, csak saját magát menti föl, mert neki senki sem segít...  Van olyan is, aki számára nem tilos bejárni mások kertjébe, szüretelni abból a termésből, amelyet megkapálni soha sem próbált. Vannak notórius adóelkerülők, a felvett hiteleket egy percig sem törlesztők, úton-útfélen lejmolók, kisstílű szélhámosok, az ajtót-ablakot eltüzelők, az erdőből fát kivágók, a boltból fizetés nélkül távozók.

És kik a fehér galléros, igazán nagyban utazók? Ők a másokat megtévesztő,  embertársaik hiszékenységét kihasználó lelkiismeretlen csalók, dörzsölt  szélhámosok, nemegyszer fejlett infrastuktúrával rendelkezők, akik adnak magukra és a lászatra.  Módszerük   változatos a behízelgően megtévesztő beetetéstől az angolos lelépésig. Mint a magát nagy példányszámú újságokban hirdető Király Géza, akinek lakhelye hol Budapest, hol Ceglédbercel, telefonja egy ideig készségesen szól, utána mindörökre elnémul. Szolgálatait arra az esetre kínálja föl, ha valaki el szeretné adni korábban (finoman fogalmazva: meggondolatlanul) megvásárolt, többnyire külföldi üdülési jogát. Ajánlattétel, szerződéskötés, pénzátutalás, majd semmi.

Igen, létezik bíróság, de kinek van arra újabb pénze, ereje, ideje? Egy biztos: minden csaló a megtévesztendők kiszolgáltatottságára, naivitására alapoz, amikor kiveti rá a  hálóját. Jó lenne tanulni a más kárából. Mert a sajátunkból okulni nagyon drága!