Forgatom a már sokak által ismert könyvet. Leteszem, felveszem, és újra kézbe veszem, de sajnos némi hiányérzetem van. Elszórtan van ugyan szó benne Jánosi Engel Adolf zsidó származásáról, de arról, hogy ez az attitűd mennyire eredője és magyarázója jellemének, egész életútjának, a családjához és más emberekhez való viszonyának, szorgalommal, szaktudással megalapozott sikereinek, arról érdemes külön is szólni.
Péter dédunoka kiemeli: "Hívő zsidó lévén, idejének és anyagi lehetőségeinek egy részét az akkor felnövekvő pécsi zsidó hitközség szolgálatába állította. A közösség vezetőjeként az ő érdeme volt az 1869-ben megépített gyönyörű zsinagóga. Ez ma is Pécs városának szépségét gyarapítja és szimbólumként azoknak az emlékezetét őrzi, akiket az 1944-es esztendőben olyan tragikus módon pusztítottak el."
Ahhoz hogy a zsidó Jánosi Engel Adolf tettei ebből az aspektusból (is) megítélhetők legyenek, meg kell ismerni a judaizmus néhány alapvető vonását. Ez a vallás nem dogmatikus hittételeken alapul, mint a keresztény hit, hanem mint az etikai igazság őre, letéteményese, elválaszthatatlan magától a zsidóságtól. E nép egyetlen istene, a világegyetem teremtője, a gonoszság elítélője, a jog és igazság megalkotója, közel van az emberhez. Abszolút lényként, csupán szellemként, fizikai tulajdonságok nélkül jelenik meg a hívő lelkében (ez a magyarázata annak, hogy a zsidó templomokban nem ábrázolhatnak képet, faragott szobrot róla). Mivel a teremtés az emberben jut a csúcsra (benne kulminál), az szükség esetén szabadon képes választani a jó és rossz között. Élete során mindvégig igyekszik megtartani a törvényeket, szokásokat, vagyis belső istenfélelme jegyében próbál igazságos és könyörületes lenni, morális tökéletességre, jóságra törekedni, a szűkölködőket, árvákat, özvegyeket és másokat lelkiismeretesen segíteni, gyámolítani. A judaizmus a szelíd öröm vallásaként magában foglalja a természetben való gyönyörködést, a családi élet, az apák és hagyományok tiszteletét, a hűséget, az őszinteséget. Elvárja és szentesíti a haladásba vetett hitet, az érte való erőfeszítést, az ember erkölcsi tökéletesedését, az országhoz való lojalitást, az elhivatottságot, a kultúra fejlődésének szolgálatát. Megköveteli a testi-lelki tisztaságot, nem tűri sem a gyalázatos beszédet, sem a gonosz tetteket. Kiemelten fontosnak tartja, hogy az igaz zsidó másokat ne külső jegyei, hanem belső értékei, szándékai, megnyilvánulásai, mindenekfelett pedig cselekedetei alapján ítéljen meg.
A felsoroltak szerint a Jánosi Engel Adolf által teremtett munkahelyekre, a pontos bérfizetésre, az egyéni gondok elhárításában való személyes közreműködésre, a gyár-, üzem-, iskola-, út-, vasút-, fürdő-, templomépítésre, az ellenszolgáltatás nélkül végzett közérdekű feladatokra stb. gondolva, bizton megállapíthatjuk, hogy magyar állampolgárként, édesapaként, kereskedőként, iparosként, ipari vállalkozóként, közgazdászként, EMBERként egyaránt teljesítette vallása követelményeit. Tudott becsületesen és szorgalmasan dolgozni, terveit valóra váltani, saját és mások hibájából okulni, pénzét nemcsak a maga hasznára, hanem szűkebb és tágabb közössége javára fordítani, önzetlennek, nagyvonalúnak lenni, embertársai ügyeiben igazságosan dönteni, gyerekeit szigorú szeretettel tisztességre, munkára nevelni, nekik mindenben példát mutatni, szüntelenül jóra, hasznosra törekedni, bátran kiállni mások ítéletét. Széleskörű tevékenységét, bőkezű mecenatúráját illetően talán csak Hatvany Lajos, az ország legelső Kossuth-díjasa, mások mellett Ady, majd József Attila pártfogója, vethető össze vele. Vagy kicsiben a komlói Grűnhut fűszeresék, akik - mivel mindenkinek bizalommal adtak hitelt - hozzásegítették az egykori bányászfalu lakóit ahhoz, hogy Komlót (részben) felépítsék.
Miként őrzi az utókor Engel Adolf emlékét? Utánanéztem és hol örömmel, hol szomorúan konstatáltam az eredményt. A teljesség igénye és szubjektív véleményezés nélkül közreadom a listát. A Pallas és a Révai Nagy Lexikon, az újabbak közül az Életrajzi Lexikon közli a legfontosabb adatait. Nem találtam viszont rá vonatkozó szócikket sem az Új Magyar, sem a Magyar Nagylexikonban (az utóbbiban szereplő 7 Engel között nem jutott számára hely!). Ezzel ellentétben sokat elárul róla és József fiáról az 1929-ben, majd 2000-ben változatlan formában újra megjelent Magyar Zsidó Lexikon. A Honismeret című folyóirat egyik száma mint utcanév adóról(!) emlékezik meg. Marschalkó Lajos Országhódítók című munkája 3. kötetében a Faipar cím alatt méltatja tevékenységét. Az internetnek köszönhetően találkozunk vele a Hitközségi hivatalnokokat felsoroló részben, illetve a Wikipédiában található egy "Lista a 19. században (1789-1918) szerepet játszó magyarországi zsidókról", köztük Jánosi Engel Adolfról. Napjainkban többen továbbkutatják a család történetét. A Pannonia Könyvek egyik újabb tervezett kötete, Dénes Zsófia 800 oldalas regényének rövidített változata lesz. Reméljük, mielőbb megvalósul!
Megemlékezik róla egy tábla a pécsi zsinagóga falán. Az elmúlt évtizedeket szerencsésen átvészelt szobra pedig a komlói múzeum előtt áll, jelezvén, hogy az itteniek soha nem felejtik el! Egyszer talán (méltóképpen felújított) volt kastélya is újra látogatókat fogadhat, mint a régi szép időkben...
|