|
Egyik (nem kulturális!) hetilapunk hetekkel ezelőtt meghirdette 1000 hang címmel különleges tanévnyitóját. Elképzelése és felhívása szerint elsősorban gyermekkórusok csatlakozhattak, hogy szeptember 6-án nem 1000, hanem ezer meg ezer torokból szálljon dal.
 A komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola is benevezett, bár - mint a többieknek - a hosszú nyári kihagyás miatt nem sok ideje volt próbálni. Sebaj! - gondolták, van a tarsolyban elég népdalfeldolgozás! A gyerekek örömmel csatlakoztak a nekik is tetsző eseményhez, eljött jó néhány szülő, a tantestület legtöbb tagja, a média érdeklődő munkatársai, sőt néhány vendég is. Az évad rekorddöntögető hőségében az udvar fái alatt talált magának elviselhető helyet a kórus.
Az iskolavezető "Gabi néni" kedves szavakkal ecsetelte az alkalmat, hogy máris átadja a terepet a Viva, viva la Musica! kezdetű dalnak. A Nagyszalontai köszöntő alatt két kislány, három karnagy és az igagatóhelyettes megkoszorúzta a névadó szobrát. Utána vígan következtek egymás után a dalok, melynek kedves színfoltja egy trió volt, ahol a kicsike szólista magabiztosan és kristálytisztán énekelt. Kotlacsik Hannára mindenki büszke lehet! Később az énekkart, amelyhez ezúttal felnőttek, tanárok, vendégek is csatlakoztak, a helyet egy volt tanítványokból és az intézmény egyik jelenlegi tanárából álló kisegyüttes követte, hogy hangulatos csávási népzenét adjon elő.
A Komlói Napok (akkor) még tartó rendezvénysorozata talán elhalványította ezt a kedves eseményt, mégis érdemes volt, mégis szép volt. A szereplők és a hallgatók egyaránt megtapasztalhatták ugyanis, mit jelent egy közösség tagjának lenni, mit jelent Kodály hazájában az egyik róla elnevezett iskolában szellemét ápolva hitet tenni a magyar népdal, a magyar hagyományok mellett. Ehhez csak gratulálni lehet!
|
