|
Szeptember van, süt a nap, de mintha hiányozna a felhőtlen öröm. A bizalom abban, hogy ezúttal tényleg minden rendben lesz (sőt már van is!) ebben a tanévben, hiszen elharsogták, elharsogták kelettől nyugatig, hogy mennyi milliárd jut iskolafelújításra a lepusztult épületek renoválásától a számítógéppel, miegyebekkel való ellátásig. Csakhogy...
Csakhogy az oktatási tárca első embere induláskor (tanévnyitó ünnepi beszéde után) nem tudta megmondani Kálmán Olga riporteri kérdéseire, hány intézmény van összesen, abból hányat zártak be, hányat vontak össze. Nem titkolja, amit a vele szemben ülő úgyis kihúzna belőle, hanem N E M tudja. Azt fel kell mérni, meg kell számolni... Mondta volna egyszerűen azt, hogy az október 1-jei állapotot tükröző statisztikai adatok összegzése után lesz teljes a kép (már amennyire). Az interjú nyögvenyelős válaszait a továbbiakban nem tolmácsolom. Azt ennyiből is lehet sejteni, hogy sok milliárd uniós pénz ellenére sincs minden rendben.
Nincs, hiszen ezúttal például nem csökkentették az általános iskolák ötödik osztályában bizonyos tantárgyak anyagát, követelményeit, beiktattak viszont jó pár hetet igénybe vevő kompetenciafejlesztő szakaszt, a tanárra bízva, mit hagyjon ki. Mi lesz, ha a szülők elhelyezkedés vagy egyéb célból Békés megyéből Vas megyébe költöző szülők ötödikes gyermekével, akinek régi és új magyartanára nem egyeztetett a tananyag csökkentését illetően? A kérdés életszerű, ahogy a válasz elmaradása is az. (Sajnos.)
Örülök viszont, hogy iskolakezdésre jelentősen nőtt a pénztárcanyitogató választék. A mi időnkben bezzeg csak..., de ezt hagyjuk, lejárt lemez! Néhány éve létezik zselés toll, illatos radír. Az idén viszont már árulnak (sietni kell, nehogy elkapkodják!) csokiízű csomagolópapírt is. A rend helyreállt. Biztos?
|
