Július 22-én a komlói Közöségek Háza egy Németországból indult vándorkiállításnak adott otthont. Címe: Csak szépek voltak? Eredeti régészeti leletekből, másolatokból, szemléltető ábrákból, táblázatokból, makettekből és egy ragyogó előadásból tudhattuk meg, mi a közös az ókori palesztin, izraeli, egyiptomi nők és mai utódaik élete, szokásai között.

A sokakat érdeklő program az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének és a helybeli Evangélikus Gyülekezetnek a támogatásával jött létre. Előbb az intézmény munkatársa Kovács Dezsőné Ibolya köszöntötte néhány kedves szóval a vendégeket, majd átadta a szót  dr. Kőszeghy Miklós történész professzornak., aki az ötletgazda célját abban jelölte meg, hogy a látogatók értelmileg is, érzelmileg is közelebb  kerüljenek a Biblia "kőbe vésett", jóllehet emberek írta világához.

Az eredeti kérdésre (Csak szépek voltak?) a válasz akkor is nem, ha a szakember sokáig taglalta, milyen anyagokkal és eszközökkel hangsúlyozták ókori asszonyanyáink  nőiességük bizonyítékait: ajkukat, szemüket. Hosszan beszélt arról is, vajon csak erotikus töltése van-e a felső testet ruhátlanul ábrázoló szobornak, vagy inkább öntudatos vállalása  az anyaságnak, amellyel a természet csak a nőket ruházta föl, s amellyel egyfajta hatalmi poziciót is kivívhattak maguknak az akkori patriarchális társadalomban.

Az agyagedények utaltak a háztartási munkákra. A kézi malom, amelyben legalább hat óra alatt lehetett egy napra való gabonát megőrölni, közben a gyerekekre figyelni stb., mégis valamiféle hatalmat is biztosított, mert mit tehetett  volna a családfő és a többiek is, ha nem gondoskodik valaki helyettük a betevőről. S már el is jutottunk az ókori nő jogi státuszához. Eljegyzéskor szüleinek fizetni tartozott a (ve)vőlegény, hiszen az esküvő után az új asszony elhagyta ősei házát, s az általa addig végzett munka ellenértékét pénzzel kellett pótolni (vagy a jegyesség alatt ledolgozni). Értéke volt a szüzességnek is, annak híján vissza lehetett küldeni a szégyenbe esett nőt a családjához (igaz, akkor a "váltságdíj" is visszajárt.).
Egyébként más volt a feleség és az ágyas helyzete, mert egyszersmind hatással volt az öröklés rendjére,  előnyben részesítve a feleség első szülöttjét. (Mellett jutott szerep a már akkor is megvetett, ősi mesterségüket gyakorló prostituáltaknak is.)  Kevés szabad idejükben a nők zenéltek, főleg ritmust doboltak és a vallásra is volt gondjuk. Feltételezhető azonban az egyistenhit Jahvéja mellett más, köznapi isten vagy istenek kultusza is.

 A lakásviszonyokra az volt jellemző, hogy az állatokkal együtt éltek, üres szobát a vendégségbe érkező rokonoknak tartottak fenn. (A beduinoknál ma is létezik ez a szokás a Közel-Keleten). Víz szűkében a higiénia messze elmaradt a későbbitől, viszont a lábmosás rituáléját a megmaradt, viszonylag nagy űrtartalmú edények igazolják.

Az öltözködést az éghajlat és a család anyagi viszonyai határozták meg akkor is, ha csak fontos okból léptek ki a házból (vízhordás).      

 Az egyik érdekes tablón női nevek voltak láthatók mai jelentésükkel együtt. Érdemes közülük szemezgetni. Állatnévből keletkezett a Lea (tehén), a Rahel (anyajuh), a Zippora (kismadár), a debora (méhecske), növények nevéből a Susanna (lótuszvirág), a Tamar (datolyapálma). Valamilyen dísztárgy az alapja a Nehuschta (karikagyűrű) és a Hela (nyakék) névnek,  szépségideált fejez ki a Delila (kicsi gyerek) és a Silpa (kicsi orrú nő). A lányok kívánt tulajdonságait viselte  a nomen est omen elve alapján az, aki a Hanna (szívélyesség, báj), a Neomi (szíves, barátságos) vagy a Schelamit (érinthetelenség) nevet kapta..

A kiállítás után még sokáig együtt maradtak a látogatók, Falatoztak, beszélgettek a régi és a mai asszonyok életéről, sorsáról, jogaikról, megbecsültségükről. És persze a szépségükről. 

Publikálta null