|
 Harminc évvel ezelőtt fogtak össze ügyes kezű, szépet szerető asszonyok, lányok Komlón, hogy Kincses Ágnes, a Népművészet Ifjú Mestere vezetésével szakkört (ma Díszítőművészeti Műhely) szervezzenek, ahol szabaddá tehető kevés idejüket jól hasznosíthatják. Azóta sok-sok munkaórát töltöttek együtt, sokféle öltést megtanultak, sok-sok kézimunkát készítettek, sok-sok kiállításon szerepeltek, kiadványok, cikkek szólnak róluk, elismerésekkel büszkélkedhetnek. Mostani születésnapi kiállításuk és ünnepségük színhelye, a nekik otthont adó Közösségek Háza mindkét szintje zsúfolásig megtelt.
 Aki aznapi programjául a különböző tájegységek eredeti hímzéseinek megtekintését választotta, nem tudhatta előre, hogy szakadó esőben kell megtennie az utat. De ez semmit sem nem számított! Szerencsére odabent a hangulat mindent elfeledtetett. Amikor pedig az emeletre felérve a vendégek ajándékot kaptak, saját készítésű figyelmességet, akkor szinte zavarba jöttek, meghatódtak.
 Egymásnak mutogatták a sok szép terítőt, párnát, függönyt, miegyebet. És elképzelték azt az ideális lakást, amelynek mindez még ma is szerves tartozéka, mert otthonosságot, nyugalmat, biztonságot sugároz. Miközben a kézimunkázás rövid történetéről, hagyományairól, változásairól, Mária Terézia korában bevezetett, majd később indokolatlanul abbahagyott iskolai oktatásáról hallottuk Beszprémy Katalin, a Népművészet Ifjú Mestere, a Hagyományok Háza Népművészeti Tár vezetőjének meggyőző szavait, arra gondoltunk, hogy rohanó világunkban, az egyre törékenyebbé váló családokban igenis van helye, van szerepe a magunk örömére és gyönyörűségére való öltögetésnek. Csakúgy, mint az anyuka sütötte süteménynek, a mama főzte szörpnek, lekvárnak. Minden, az egész életünket meghatározó, gazdagító szeretetízű és -illatú finomságnak, amire jó emlékezni, amivel jó feltöltődni. Ami semmi gyárival, semmi pénzért házhoz rendelhető művivel nem pótolható...
 A kiállítás, amelynek rendezője dr. Illés Károlyné, a Népművészet Mestere, abban segít a nézőnek, hogy ne kelljen neki minden értéket újra felfedezni, kitalálni, hanem csak átvenni, folytatni, továbbadni. Persze az sem kevés!
|
