|
 A József Attila Városi könyvtár Muzeális Gyűjteménye újra remek programnak adott helyet május 28-án. Az erdélyi indíttatású Tibai Gyöngyi, aki épp aznap lett boldog nagymama, képeit láthattuk, a neki is szóló muzsikában gyönyörködhettünk. Még tartalmasabbá pedig saját versének a felolvasásától lett a nap!
Mindenekelőtt dr. Kosztics István, a pécsi Rácz Aladár Művelődési Ház igazgatója megnyitó gondolatait hallhattuk. Mint mondta, tízéves ismeretség, barátság köti az alkotóhoz, éppen ezért szívesen tett eleget fekérésének, annak, hogy röviden bemutassa és méltassa Gyöngyi munkáit. Szavai nyomán könnyebb az eligazodás! Így már nemcsak nézzük, hanem látjuk is a fekete-fehér (csak elvétve színes) grafikákon a részletek helyett az egészet. Rájövünk, hogy a nagyon aprólékosan építkező, különlegesen finom technika miként teszi lehetővé a gondolatok, érzések művészi kifejezését. A számtalan pontból, mint életet adó magokból állnak össze a különböző, sokfelé ágazó kompozíciók. Hogy egésszé forrva szembesítsék a nézőt önmagával, a történelemmel, a sorssal, a dolgok mélyén lévő filozófikus összefüggésekkel, nemegyszer mosolyt is fakasztva. S még talán az sem véletlen, hogy csaknem mindig nő a központi figura. A szerető, szerethető, az életet teremtő, továbbadó asszonyiság csodája. Elvont, sokszor metafizikus formában, mégis valahogy ránk, mindennapi emberekre hasonlítva.
A lendületesen indázó, a mozgás élményét is tükröző, rejtélyes, olykor álomszerű szimbolikus képek hangulatához tökéletesen illett Bach muzsikája, melyet a Zengő Kamaraegyüttes hívott elő hangszereiből. A sokoldalú Tibai Gyöngyi hazánk és több külföldi előadóterem szívesen fogadott kiállítója, írásban nem kevésbé érzékletesen tudja magát kifejezni. Titkok kozmosza című versét maga olvasta föl. Álljon itt a szöveg sokak okulására:
Egy percnyi örökkévelóság.
Genetikailag kódolt
Születés és Halál:
Mire bölcs leszel,
Máris haldokolsz,
S még mindig nem tudod
A nagy Kozmosz geometriáját.
A Héliosz kacag semmi
léteden.
Einstein álma lebeg a
négyzeten,
Várja a Tranzitok ős
Összesítőjét. Az egyetlen
Atya Szemérmes titkát.
Ki érti ezt?
Honnan hová?
- kérdem, kérded tétován.
Aztán álomba ringat a föld
Ritmusa,
Bár olykor érzem súlyát az
Evolúciónak.
Megijeszt, sietve bújok a
Hétköznapok elszürkült zugába,
De nem hátrálok, mert lenyűgöz
A színek, illatok, fogalmak,
Ezerarcú kiterjedések illeszkedő
Harmóniája.
|
