Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


"Már vénülő kezemmel..."

                                            

Fotó.: LerchAdy szép szavai örökérvényűek. Mélységesen szépek és szívbemarkolóan örökérvényűek, ha egy aranylakodalmon, az ötven évvel korábbi fogadalom megerősítéseként hangzanak el. Így történt ez tegnap, amikor Czukor Lászlóné Kati (sokaknak Kati mama) és Czukor László (sokaknak Laci bácsi) egybehangzóan újra kimondták az IGEN-t. Igent a szeretetre, az összetartozásra,  az  előttük álló   közös jövőre.

Fotó.: LerchA keves ünnepséget két felnőtt fiuk, Laci és Zoli szervezte, a meghívón is az ő nevük, telefonszámuk szerepelt. Akik pedig jelenlétükkel osztoztak mindnyájuk örömében, az az unokákkal, rokonokkal  kibővült család volt, meghatott mosollyal, sok-sok virággal, ajándékkal. De eljöttek - kilométer nem számít - közelebbről és távolabbról a barátok. A köszöntők között volt a felkészült, a hivataloson túl személyes jó kívánságaival is kedveskedő anyakönyvvezető, aki mellett a polgármester is szót kért, melegen méltatva a Komlón jól ismert, mindig segítőkész házaspárt. Megható módon őt követték a gyerekek. Az elsőszülött "Lacika" viszaemlékezett gyerekkorukra, az okos, példamutató nevelésre, az otthon biztonságára és köszönetet mondott mindenért, miközben édesanyja egy-egy könnycseppet törölt le a szeméről. "Zolika" se akart lemaradni, de a pekingi olimpia előtt álló sportember jól összeszedett mondatok helyett  egyszerűen átölelte szüleit és ennyit mondott: "Imádlak benneteket!" Kell-e ennél több?

Vacsora, fényképezés, zene, vidám beszélgetés, emlékezés, rengeteg simogatás... Rohanó világunkban egy kis megpihenés, egy kis erőgyűjtés, mert gyönyörű a világ, megismételhetelen az élet. A szeretet ereje pedig leküzdhetetlen!

Publikálta
null