|
 Úgy képzeli az ember a múzeumot, hogy ott csupa öröklétbe merevedett tárgyakat őriznek védett üvegtárlókban. Ahol csak lábujjhegyen lehet tipegni csámpás váltópapucsban, ahol lakat a szájon, ahol minden érinthetelen. Nem az élesre töltött riasztó, hanem neveltetésünk okán. Szerencsére nálunk nem így van! Itt mindig minden a látogatóért történik, itt nem zárnak el, nem tiltanak semmit.
A május a szokásosnál is több programot kínált! A hosszabban bemutatott textilkiállításon kívül nagycsoportos óvodások mutatták be, mit jelent számukra a természet. Szabados Tamás rendező-operatőr segített értelmezni elképzeléseiket, majd levetítette Csobogó forrásaink című gyönyörű kisfilmjét.
Aztán egy időre a 800 lelkes Magyaregregy hívogatta a látogatókat. Most jelent meg ugyanis Páll Lajos szerkesztésében a községet bemutató kötet Magyaregregy vonzásában címmel, amelyből a Súgólyuk Színház két művésze, Pánczélné Bakó Zsanett és Korbuly István olvasott föl részleteket. De megszólalt Magyaregregy Baráti Körének elnöke, dr. Bihari Lajos, és egyfajta élménybeszámolót tartott a kiadvánnyal kapcsolatban a két lektor, dr. Román Lászlóné, a Baranya Megyei Könyvtár ny. igazgatója és dr. Pesti János nyelvész, ny. egyetemi docens. Más-más aspektus, más-más élmény! Hogy aztán a magyaregregyi alkotók munkáit, festményeit, hímzett tojásait, könyvborítóit, festett üvegeit csodálhassa meg a nagyérdemű, s közben megkóstolhassa a gazdagon terített asztal kínálatát is.
Az intézmény szellemi nyitottságának a legutóbbi (vasárnapi!) rendezvény a legékesebb bizonyítéka. Takács Péter festművész, műkedvelő zenész ötlete alapján rendezték meg - a leendő Zenés Múzeumi Esték című sorozat nyitányaként - az első koncertet. Meglepően népes közönség előtt mutatkozott be a városban nem teljesen ismeretlen Zengő Kvartett. Állandó tagjai, Kormos Bálint, Gálné dr. Makra Ildikó, a már említett Takács Péter és lánya, Takács Dóra mellett m. v. közreműködött Bertaldó Józsefné, Falusi Éva, Kiss Gabriella és Lassan Mónika.
 Miközben egymást váltották Purcell, Bach és Vivaldi dallamai, a hallgató a valamikori főúri kastélyok vagy a későbbi nagypolgári villák egyikének elegáns zenetermébe képzelte magát, ahol nincs bánat, nincs hatalmi tülekedés, nincs betegség, nyomor és halál sem, csak örömzene szól, csak a lélek nemesedik. Mert van mitől és van miért! És most mindez nekünk is megadatik, itthon, néhány zenebarát és egy nekik helyet adó múzeum jóvoltából. Igen, engedem magamra hatni a zenét, a hol egymással feleselő, hol egymást kiteljesítő vagy éppen egymást kereső-vonzó szólamokat, a hangszerek más-más színét-erejét és a meglelem végre magamban a harmóniát. De végtére is azért jöttem!
 S akkor újraolvasom a meghívón lévő mottót: "Az Úristen legszebb, legnagyszerűbb ajándékai közé tartozik a muzsika, amellyel az ember sok kísértést és sok rossz gondolatot elűz." Luther Márton, a nagy reformátor fogalmazott így századokkal ezelőtt. És milyen igaza van ma is!
|
