|
A közelmúlt egyik legértékesebb kiállítása nyílt meg szombaton a múzeumban. Az alkotó, dr. Papp Zsuzsanna évekig Komlón praktizált. Szövött faliképei számos látogatót, köztük egykori kollégákat, barátokat, vonzottak. S bizony, senki sem bánta meg, hogy hétvégéjét megszakította!
 A vendégeket Jakab Józsefné Rózsa üdvözlő szavai után három kislány köszöntötte: Kapitány Dóri erdélyi dallamokkal, nővére, Renáta klarinétmuzsikával, Haris Dorka pedig egy igazán nem könnyű verssel. Tehetségüket megtapasztalva "alig tudott" mondandójába belevágni a népművészet Király Zsiga-díjas mestere, Bordásné Kishonti Erika. Érzékeny, okosan fogalmazó, pontosan érvelő megnyitóját pedig nagy kár lett volna elhagyni! Nemcsak arra hívta föl a figyelmet, amit érdemes meglátni, nemcsak a művészi fokon birtokolt mesterségbeli tudásra, nemcsak a színekre és a formákra, a természetből, az egymást követő évszakokból vagy a japán fametszetekből merített témák megjelenítésére, hanem arra az összetett, majdnem megfejthetetlen titokra is, amelyet mindennapi nyelven tehetségként nevezünk meg. Ahogy Gordont, a neves amerikai pszichológust idézte: "a tehetség nem érdem, hanem küldetés." Ezt a gondolatot azzal fűzte tovább, hogy bizony a tehetség önmagában kevés, állandó szorgalom, türelem, kitartás és töretlen munka hoz csupán eredményt, sikert.
Csak mindezek kölcsönhatása révén juthat el még a Papp Zsuzsa-formátumú alkotó is a sallangoktól mentes tiszta formához, a lényeghez, melynek révén végül láthatóvá, megfoghatóvá és szerethetővé válik, azaz megtestesül a munka. Így történt ez - a kiállítás bizonyíték rá - jelen esetben is, amikor a szálak technikailag ugyan a szövőszéken, valójában azt jóval megelőzően, a szívéből indultak s jutottak el a befogadó lelkéhez. Ahogy a radiológus által évtizedeken át tanulmányozott tüdő artériáinak képe földre hajló szomorúfűz ágacskáiként fogalmazódik újjá az anyag örök körforgását példázva...
|
