Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


Fájó emlékezés, emlékeztetés

   

1850. március 15-én Arany János így gondolt vissza a levert fényességes napra:
                                  
... Emléked átkos, nyomasztó tereh:
                                       A vérnek és könyűnek tengere
                                       Mind, mind ahhoz tapad.
                                       Az ember gyönge: félve néz feléd,
                                       S mint egykor a tanitvány mesterét,
                                       Nehéz időkben megtagad...
A holokauszt magyar emléknapján jutott ez eszembe, mert hasonlóságot érzek a két dátum között.

Budapesten a Dohány utcai Zsinagóga előtt ma délután sokan gyülekeznek a szokásos emlékező-emlékeztető útra egészen a Duna-partig. A Cipők című megrendítő szoborkompozícióig, hogy virágokat szórjanak  azok tiszteletére, akiket nem is olyan rég a vízbe lőttek innen a barbár törvények alapján. Rájuk meg a többi bűntelen és védtelelen csecsszopóra, az alig felcseperedettekre, a reszkető kezű öregekre. Válogatás és valóságos indok nélkül. Nincs bocsánat, nincs felejtés. Akkor sem, ha egyesek még ma sem átallják újságcikknek csúfolt irományban vagy másutt gyalázni a zsidó fajt mint olyat.  

A rádióban gimnazistákat kérdeztek arról, mit tudnak a történtekről, mit jelent számukra az iskolai  Holokauszt-emléknap. Meglepő, mennyire okosan, összefogottan válaszoltak.  A mi családunk is érintett a dologban. Gyakran beszélünk azokról a hozzátartozókról, akiket én ezért már nem ismerhettem. De mindent tudok róluk, gyógyíthatatlan fájdalmat érzek miattuk. Értük  is szól a mai nap - így az egyik. Én is tudom, miről van szó, olvastam a Mesterségem a halál című könyvet, láttam a Sorstalanságot.- kapcsolódik be a másik. Én egy képregényt láttam, a Maus címűt, mondhatom a játékos rajzok egyáltalán nem nevetségesek, mert a történet maga a borzalom, a szégyen. Azt hiszem, volna mit tanulnunk a diákoktól!

Húsz éves az Élet Menete Alapítvány. Hívására százak és százak indulnak a pesti utcákon, mások Auschwitz-Birkenau, illetve Izrael végállomásig. Hogy hitet tegyenek. A szervezők így fogalmaznak: "Csodálatos megemlékezés ez. Jelképes és valóságos. És ígéret. A megértésre, a jó érzésre, a békességre. (...) Jó végigmenni ezen az úton. A végénél, persze, megállunk, mert ott megfogadhatjuk: a holnapot már bizonyosan szebbé, jobbá tesszük." Hinni szeretnék ebben, mert ami 64 évvel ezelőtt történt, azóta is tépi a lelkem. Tiltakozásul - képletesen - hamuval színültig telt kezemet emelem az égre...!   

 

Publikálta
null