|
 Vad ideológia, sunyi megfelelési kényszer, kíméletlen birtoklási vágy ... és ki tudja, még mi minden váltotta ki, indította be, fejlesztette tökélyre a XX. század addig nem ismert mértékű gyilkoló gépezetét? Buchenwald, Auschwitz, Birkenau, Bor, Teresienstadt és a többi... Szégyen, tragédia - nézőpont kérdése a történtek megítélése.
 Az viszont kétségbe vonhatatlan tény, hogy az ott elpusztultak, Radnóti, Szerb Antal, Anna Frank meg a többiek begyógyulni nem tudó sebeket hagytak az emberiség testén. Nekik, és velük együtt a millió névtelennek, köztük fele családomnak, mindörökre üresen mered az égre érintetlen terítéke... Ne hagyjuk, emberszabású emberek, hogy valaha valahol mindez megismétlődhessék!
Most, hogy az ENSZ emléknapot szentel a holokauszt áldozatainak, magam - sajátos kődarabként - Csanádi Imre versével hajtok fejet a sokmilliós virtuális sírhely előtt:
Gubbaszt a nyomorult emberállat,
gubbaszt sárban és hamuban,
gubbaszt élete romjain,
gubbaszt az eszevesztő kínban,
szemérmetlen, csúf csupaszságában,
fekélyesen és feketén,
görhesen, mint egy kimart kutya,
keze-lába görcsben vonaglik,
és égnek vetve csapzott fejét,
horgas, sovány orrát, mint kampót
akasztva üres semmire,
üvölt, ahogy a torkán kifér.
Mit tudja már, ki volt és mi volt?
Mit bánja, viselt-e nevet?
Semmit se tud,
semmit se bán,
semmit se szégyell,
nem ügyel többé semmire,
nem törődik többé semmivel,
csak mert így elviselhetetlen,
hát üvölt.
|
