Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


Molnár Ferenc kerek évfordulói

    

130 évvel ezelőtt  született Magyarországon, közel hetvenöt éve halt meg a tengeren túl. És százéves A Pál utcai fiúk c.  remekműve, amely a kezdetek óta  nemzeti mítoszunk része. A drága grund a haza jelképe, Nemecsek az önfeláldozás szimbóluma  mindörökre.

Az első igazi budapesti írónk, aki szinte minden műfajban maradandót alkotott. Színpadi műveit sok színház tartja repertoárján. Novelláit, apróbb sziporkáit ma már kevesen olvassák. Boka és Áts Feri története azonban kötelező olvasmány. Aligha lehet nagy fiú (nagyfiú?) nélküle bárki is...


Életének eseményeit - rá jellemző szellemességgel - fordított időrendben szedte sorba: "1878. január 12-én születtem Budapesten. Ezután ötévi szünet következett, majd gyors egymásutánban tizenhat évig jártam különféle iskolákba. Legtöbb időt, nyolc évet, a református gimnáziumban töltöttem, legkevesebbet a Budapesti Királyi Tudományegyetemen, ahonnan helyszűke miatt a Centrál kávéházba vonultam vissza jogi tanulmányaimat elvégezni. Egy évet a genfi egyetemen tanultam, ahol büntetőjoggal és statisztikával foglakoztam, mert jogtudós akartam lenni, írtam is egy büntetőjogi cikket a Pesti Hírlapba. Első elbeszéléseim és verseim az Urambátyám című lapban jelentek meg. 1896-ban váratlanul megjelentem a Pesti Hírlap szerkesztőségében, hogy újságíró legyek. De az akkori szerkesztő éppen vadászaton lévén, vártam, amíg visszajön, és így csak tizennégy év múlva foglalhattam el állásomat, amelyben ma is működöm. A közbeeső időt a Budapesti Naplónál és a Pesti Naplónál töltöttem. Ez idő alatt szabad óráimban elbeszéléseket, regényeket,  színdarabokat  írtam. (...) Első nagyobb színpadi munkám  a Kék barlang című látványos dráma volt, amely (...) Feiks Jenő barátom nyolc forint értékű házi színpadán került színre szép sikerrel, az általa festett papirosbábuk kitűnő előadásában, az általam festett díszletekkel. Tartalma az volt, hogy - atyám orvos lévén - házi gyógyszertárunkban eltörött egy sötétkék orvosságos üveg, s a nnak egy darabja mögé égő gyertyát állítva kék fényt voltunk képesek előállítani, miközben drámám alakjai "Huj, huj, most gyövök én!" - kiáltásokkal ugráltak. (...) Bárhogy erőltetem  a  memóriámat, ennél több fontos dolgot életrajzom számára nem találok a múltamban. Még csak annyit, hogy most harmincöt éves vagyok, s ellentétben a föntebb említett jogtudományi ambícióimmal, az írói pályára készülök."  Sietek  hozzátenni: szerencsére!


1921-ben egy őt meginterjúvoló újságíró az életbölcselete iránt érdeklődött. Így válaszolt neki: "Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el ehhez, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. Csak az vigasztal, hogy aki erre nézve mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön." Ezt a végszót mindenkinek  érdemes megjegyeznie és követnie!

 

Publikálta
null