|
 December 4. a naptárban Borbála napja. Erre az alkalomra időzítette a Hittel és reménnyel című új albumának megjelenését az ismert komlói fotós, Árgyelán György. E míves könyvet népes érdeklődő előtt mutattuk be a Közösségek Házában.
Miközben a szomszédos termekben az egészséges életmóddal kapcsolatos programok zajlottak az Új Nap Klub szervezésében, sokan jöttek össze azért is, hogy a lelküket, szellemüket táplálják. Így kerek a világ!
Árgyelán György nem itt született, több évtizedes munkája, kötődése mégis komlóivá teszi. Érdeklődéssel figyeli, mi történik, esetleg mi nem történik meg a településen. Amit arra érdemesnek talál, fényképezőgépével örökíti meg. Aztán - nagyrészt saját finanszírozású - kötetté szervezi a képeket. Az idén a 70 éves templom adta számára az ötletet. Részben archív, részben saját felvételeivel be akarta mutatni, hogyan emelkedett magasra a centrumban - nem egészen előzmények nélkül - 1937 végén a római katolikus templom. Emellett azt is végigkísérhetjük általa, hogyan szolgálja azóta is a díszes épület a híveket. A szükséges információkat tartalmazó oldalakat tárgyilagosan, mégis érdekesen két fiatalember, Kósa Attila és Kósa Tibor írta meg korrekt kutatás után nagy-nagy átéléssel, igazi elkötelezettséggel.
 Az előzményekhez méltó bemutató programját Korbuly István, a színház vezetője irányította, mindenekelőtt bemutatva a közönségnek a szereplőket. Az asztalon mindvégig látható volt a kötet, melyből többen vásároltak. Egy vers elhangzása után Takács Dóra zenetanár csellózott. Keze nyomán igazi muzsika született. Majd Mátyás Imre plébános fejezte ki elismerését és köszönetét, azt remélve, hogy majdan lesz folytatója a most papírra rögzítetteknek. Ami ezután következett, valódi meglepetésként hatott. Árgyelán György köszönetképpen egy szál gerbera kíséretében emléklappal tisztelte meg azokat (köztük engem is), akik a könyv elkészültét, útjára bocsátását segítették. Különlegesen szép szövegét érdemes közzé tenni:
EMLÉKLAP
az Úr 2007. évében
a komlói római katolikus templom
70 éves fennállásának alkalmából
Lerchné dr. Egri Zsuzsa részére.
A Hittel és reménnyel címmel megjelent könyv segítőjének ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Komlón élők és az ezután születendők nevében, kik majd e könyvet lapozgatják az Úr elkövetkezendő idejében, emlékezvén az időre, amely eddig volt. Ezen emléklap legyen az Ön részére bizonyíték arra, hogy szívén viseli lakóhelye templomának sorsát és az egyetemes kultúrát.
Aláírók: Máyer Mihály megyéspüspök, Mátyás Imre plébános, Árgyelán György
szerkesztő-kiadó.
 A kiadvány maga rendkívüli. Ismertetésére jól formált, összefüggő mondatok helyett ezúttal egy rendhagyó lexikont szerkesztettem azokból a fogalmakból, amelyek eszembe jutottak vele kapcsolatban. Most csak néhányat emelek ki közülük. Íme:
BORBÁLA NAPOK: egyházi és világi rendezvénysorozat városunkban
Szent Borbála tiszteletére.
A középkor mártírjáról több legenda is megemlékezik. Az egyik szerint Borbála - pogány apja tiltása ellenére - megkeresztelkedett. Számos büntetése közül a legkegyetlenebb az volt, hogy maga az édesapja fejezte le. Más leírások szerint egy alkalommal Borbála titkon figyelmeztette az apja bányáiban dolgozókat a közelgő veszélyre, hogy még időben kimenekülhessenek. Később egy számára nemkívánatos házasság elől maga is a bányában keresett menedéket. Élete végéig onnan segítette a bányászokat. Ezért lett később a veszélyes munkát végzők, kiemelten a bányászok védőszentje.
SZENT IMRE: a komlói templom névadója, államalapító királyunk és Gizella királynő fia. Egy velencei krónika szerint "tudós és szent", aki viruló ifjú korában távozott az élők sorából. Neki szóltak István király intelmei.
HIT: bizalom, meggyőződés a bekövetkező jóban, szépben, a szerencsében. Ereje abban áll, hogy közösséget tart össze, erkölcsöt, magatartást formál, élni, küzdeni segít.
REMÉNY: Csokonai szerint "földiekkel játszó, égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény, kit teremt magának a boldogtalan, s mint védangyalának, bókol untalan." Szerintem nem mindig csalfa, ellenkezőleg: bizalmat sugall azt erősítve, hogy amit annyira óhajtunk, amiért annyit küzdünk, az előbb-utóbb megvalósul.
TEMPLOM: díszes épület istentiszteletek, olykor kulturális rendezvények számára. Komlón már a korábban is volt templom. Egyikükről a Hasmány dűlőben látható romok tanúskodnak. 1924-től a "Templomsoron" kápolna működött. A mai templom alapkövét 1937. szeptember 8-án rakták le, s nem egész három(!) hónap alatt készült el Irsy László tervei alapján. Éppen hetven évvel ezelőtt szentelték fel.
FOTÓ: a valóság egy-egy pillanatának megörökítése a technika segítségével fehér-feketében vagy színesben.
KÉPek: egy külsővé lett belső dialógus termékei. Mögöttük a már-már feledésbe merülő múlt, az egyszer történt megismételhetetlenségek sora. Árgyelán György képei, fotói vizuális látleletet adnak az előző 70 évről, annak vallási, kulturális, társadalmi hátteréről, amely ma már köztörténet. Általunk tisztelt saját történet egyben.
MEGHITTSÉG: bensőségesség, barátságosság. Ilyen hangulatot áraszt a könyv minden lapja, ilyet a rám mosolygó, biztató, érdeklődő arcok, amikor közösen örvendezünk a legújabb komlói könyv megjelenésének.
SZERETET: érzés, melyet Szent Pál egyik leveléből ismerhetünk meg a legpontosabban: "A szeretet mindent eltűr, mindent remél, mindent elvisel...Szólhatok az emberek vagy az angyalok hangján, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok és pengő cimbalom." És mit mond ugyanerről József Attila, az egész életében elfogadásért sóvárgó költő? "Én azt akarom, bár ostobának látszik a vágy, mely elmém kockáival játszik, hogy úgy szeressen az egész világ, mint anya fisfiát. Legkisebb ksifiát vagy kisleányát."
 AJÁNLÁS azoknak, akik megveszik maguknak vagy valakinek ajándékba, azoknak, akik belelapoznak és gyönyörködnek benne, akik emlékeznek vele és általa; azoknak, akiket gondolkodásra, munkára, közös sikerre vezet; aki a képeken magára, ismerőseire, rokonaira, ismer és végül azoknak, akik megismerve szívesen ajánlják másoknak.
Végül hadd idézzem ide a nagyon szubjektív kislexikonomat is: a mama (anyósom) volt Borbála, a rám leginkább hasonlító unoka: Barbara, a férjem, aki mindenben mellettem áll: Imre, a barát, akinek köszönhetően mindezt elmondhattam: Árgyelán Gyuri, sokakkal együtt kedvelt hely számomra: a Közösségek Háza, talán a legfontosabb fogódzó életemben: a könyv, befogadó hazám: Komló, a még feltétlenül elmondandó szó: köszönöm, köszönöm, köszönöm (hogy meghallgattak).
|
