|
 Szociológusok szakkifejezése a mélyszegénység. Azokra, nálunk zömmel roma családokra alkalmazzák, amelyek tartósan a létminimum alatt élnek, ahonnan a gyerekek éhesen mennek iskolába (ha mennek), ahol nemegyszer kirekesztik őket tehetősebb társaik. És félő, hogy a helyzet javulás helyett még tovább romlik. A mélyszegénységről szereztem a minap információkat...
A fővároshoz közeli településre utaztam. A Keletiben kellett egy személyvonatra szállnom. Azonnal feltűntek az egyik vagon mindkét peronján így-úgy rögzített ezeréves rozzant babakocsikon magasodó nagyon piszkos ruhabálák. A kocsi belsejében különböző korú cigányasszonyok falatoztak. Egyikük a Jó étvágyat! köszöntésre azonnal meg akart kínálni. A kevésből jó szívvel...
A nemdohányzó fülkéből hallom a jegyvizsgáló dörgedelmét ... és leszállítom magukat! A szegényt még az ág is húzza - gondoltam. A beígért kényszerintézkedésre azonban szerencsére mégsem került sor, mert a megfenyegetettek hangos replikával megvédték magukat. Egyelőre. A saját érdekeiért akár sztrájkra is kész vasutasok egyikétől. Leszállás előtt megtudtam, amit addig csak sejtettem. Pestre járnak kukázni. "Jobb, mintha lopnánk!" - foglalta össze helyzetüket és erkölcsi hozzáállásukat egyikük. "Nem, nem eladni kell. Jó lesz minden darab valamelyik gyereknek. Nekem nyolc van meg két unoka. Iskolába járnak, újra nem telik... Munkába? Hová? Még takarítónőnek se kellünk, mert nincs iskolánk, nincs szakmánk. Nincs sehol munkahely, mert a Gyurcsány mindent eladott" - sorolja vég nélkül. Nem Gyurcsány, hanem még Antall József kezdte el a privatizálást... - próbálok némi ellenvetést tenni, de nem hagyja magát: - "Na, azért maradt eladnivaló Gyurcsánynak is!" A politikai meggyőzés meddő és felelsleges ehelyt. Annak megállapítása viszont, hogy átléptük a mélyszegénység küszöbét, helyénvaló. De hogy valahogy vissza kellene onnan evickélnünk, arról még sok szónak, még inkább sok tettnek kellene következnie!
Ha legközelebb azért bosszankodnék, mert a kukázók rendetlenséget csinálnak a szemetesedények körül, amikor a mélységes mélyben a kidobottak között keresik a számukra még felhasználható holmit, elfogyasztható ételmaradékot, akkor eszembe fog jutni az előbbi utazás...
|
