|
Egyre többször tapasztaljuk, hogy kisvállalkozások, melyekkel hosszabb-rövidebb időre egy vagy több szolgáltatás elvégeztetése céljából kapcsolatot létesítettünk, dolguk végeztével vagy anélkül eltűnnek, semmivé válnak. Pórul járt ügyfélként futunk a pénzünk után, befejeztetnénk az el (sem) kezdett munkát, érvényesítenénk a garanciához fűződő jogainkat, de már csak hűlt helyüket találjuk.
Ahogy járókelőként sétálok az utcán, minduntalan látom, hogyan változnak a dolgok. A zöldséges helyén játékterem, az ablakos helyén lehúzott roló, az olcsó(bb) ruházati bolt helyén csempét kínálnak, de bármeddig folytathatnám a sort. S már nem is csodálkozom, hogy a majdnem megszűnt kórházba beköltözött a rendelőintézet, melynek épületét eladásra vagy legalább hasznosításra ajánlják. Cseppben a tenger, ami Komlón látható, máshol is így mennek a dolgok mostanság.
Hagyjuk ezúttal a kisvállalkozásokat! Egy részüknek nincs szerecséje, más részüknek pénze, harmaduknak valószínűleg a tisztessége kurta kicsit. És ez a mi bajunk, ügyfeleké, és nem is kevés! Mert eredetileg a piaci áron kicserélt ablakra, ajtóra ötéves garanciát vállalt, az azóta már köddé vált cég. Hol kereshetjük panasz esetén az illetőt? Ki javít, ki igazít, ki ad (ha mást nem), tanácsot a rendeltetésszerű használathoz? A másik, nem itteni illetőségű ügynök - az egészségünkért aggódva - ránk sózott egy egyébként jó víztisztító berendezést. Két évig rendre cserélte benne munkatársuk a betétet. Az idén azonban hozzá is, (miattuk) hozzánk is beütött a krach. A szerződés szerinti telephelyüktől mint ismeretlentől, visszajött az ajánlott levél, telefonszámukat nem ismeri a tudakozó. Végül telefonon mégis jelentkezett valaki, akinek alkalmazottját(?) visszahívás után fogadtuk, azonban az általa kért összeg több volt a vártnál. Vis májor? Kinek, miért? Az meg már nem is hír, hogy egy utazási iroda csőd miatt már megint nem tudja hazaszállítani utolsó fillérjéig kedves utasait! Példákat nem egyet, százat is sorolhatna bárki. Elég arra utalni, meddig húzódnak el vagy mint hiúsulnak meg végképp a közvéleményt méltán borzoló perek? Meddig packázik vétlen ügyfelekkel a busás hasznot bekasszírozó nem egy biztosító tásrsaság? A kérdés csupán az: meddig lehet még szép hazánkban következmények nélkül ügyeskedni, csalni, lopni, másokat megkárosítani, becsapni, felelőtlenül ígérni, majd vízben, netán víz nélkül hagyni?
 Javaslat: Ha majd honanyáink és honatyáink kellőképpen megvitatták és saját hasznukra megszavazták önnön fizetésüket, továbbra is adómentes költségtérítéseiket, jó étvággyal és teljes egyetértésben elfogyasztották a T. Házon belül csekély díjazás ellenében a többfogásos menüt, ki-ki baráti áron igénybe vette a hajbodorító vagy -simító fodrászatot, ha mindannyian - pártállásra való tekintet nélkül - visszahallgatták a hozzájuk érkezett sms-eket, átlapozták az újságokat stb., stb. azután, csakis a felsoroltak után(!) esetleg foglalkozhatnának törvényalkotással és az azok betartását szavatoló újabb törvények megalkotásával is. Majd csak eltelnek valahogy a ciklus hátralévő termékeny hónapjai...
|
