|
 Egyetemista unokám hív. Beszélgetünk erről-arról, végül megkérdezi: - Tudod, mama, mi a legújabb könyvszenzáció Pesten? Egy olyan regény, amelyben egy katolikus fiú és egy zsidó lány... Már keresem, el szeretném olvasni! Néhány nap múlva újra rám csörög, immár otthonról: - Mama, tudtam, hogy te mindenképpen megveszed azt a bizonyost. Amikor megláttam anyánál a színes borítóját, biztos voltam benne, hogy csak tőled kaphatta a születésnapjára. Már megint jelentkeztek a közös gének...
Rendhagyó módon az utolsó szerkezeti egység, a befejezés feladatát már a címében világgá kürtölő regény, a "Házassággal végződik" valójában nem új, hanem annak a retro sorozatnak a darabja, amellyel az Ulpius Ház Kiadó jelentkezett a közelmúltban. Zsolt Béla (1895-1949) a Nyugat második nemzedékének jeles képviselője 1926-ban írta meg leplezetlen őszinteséggel a pénztelen, névtelen fiatal keresztény mérnök és a gazdag zsidó lány egymás húsába belevágó románcát. A magyar regény aranykorában született műben megtalálható az erotikus-lélektani szál, a sok belső monológ, a kétféle világ realisztikus ábrázolása, tetőpontban az 1918-19. év, ill. az utána zajló események adta társadalmi háttér, amelynek megértése, helyén kezelése mind a mai napig tart. Az olvasó az asszimilálódott zsidó polgár szerző nézőpontjából követheti nyomon mindazt, ami a fiatalokat elválasztja egymástól (eltérő társadalmi helyzetük, az abból következő, de általuk többnyire elutasított elvárások, a vagyon, a vallás, habitusuk, életfelfogásuk különbözősége), illetve az őket mindennek ellenére összekötő-fogva tartó, egyszersmind eltaszító, mégis semmi(senki) mással nem pótolható testi vágyat. Ignotus Pál az első megjelenés után kelt recenziójában így fogalmaz: "A szerző nem akar egyebet, mint valamit nagyon pontosan elmondani ebben az illúziótlan regényben.... Szereplői öncsalóan eltökélt célokért többet nem cselekszenek, mint amennyit cselekszenek. Mihály eredendően lusta, életre nem való, mégis örömre vágyik..." Ezt a nehéz dilemmát próbálja feloldani Zsolt Béla csattanós módon, magas művészi színvonalon.
Egyetértek az unokámmal: el kell olvasni!
|
