|
 Ha van magabiztos és optimista ember ma Magyarországon, akkor azt minden bizonnyal Horváth Ágnesnek hívják. Az egészségügy ismert, de kevéssé elismert miniszterének ugyanis szeme sem rebben, amikor eredményeket kell felsorolnia vagy abbéli reményének hangot adnia, hogy minden a legnagyobb rendben van, a kitűzött irány, a megcélzott reform kétségkívül remek, az összes magyar állampolgár igényét kielégíti. Majd. Én hiszem is, nem is. Az alábbi példák inkább az utóbbit valorizálják. Bár előfordulhat, hogy a nagy hurrá-érzés részletezését csupán a volumenkorlát akadályozza.
Első seb: Időpont: 2007 októbere. Színhely: egy kiemelt intézmény. Jelen vannak: műtétre váró páciens, őt köveitől és egyebeitől megszabadító orvos, szakdolgozók stb., stb. Végeredmény: 1. A beteg fájdalmai ellenére jobban van, láztalan, otthonába bocsájtva. 2. A kórház bekönyvel 3 napi ápolási díjat (amelyet a közelmúltban lenépszavaztak sokan.) 3. Az orvos 45 000 magyar forinttal békésebben néz a holnapja elé, mely summa a beteg további erősödését segíthette volna. Tény: a doki nem kérte, nem utalt rá, de nem tiltakozva ellene, zsebre tette. Házi feladat: annak eldöntése, mi változott? Alternatív feladat: Ki a hunyó?
Második seb: Beteg II. elmegy a nőgyógyászatra, ledelláz 300 Ft vizitdíjat, elvégezteti a méhnyakrák szűrését és kér egy beutalót a mammográfiára, ahová még sohasem kapott behívót, jóllehet tagja a veszélyeztetett korosztály népes táborának. Megkapja, megkönnyebbülten haza. Egy hétig próbál telefonon időpontot kérni (ezt régebben a beutaló kiállítója tette meg!). Isten tudja hány eredménytelen hívás (nem egészen ingyen!), míg végre sikerül. Egy hónap múlva mehet! De ki a hunyó akkor, ha feladja és csak késve derül ki, hogy a halálos kórt magában hordja?
Harmadik seb: Beteg III. intim betétet írat vényre, mert korábbi inkontinencia műtétje nem hozott semmiféle eredményt. A családi munkamegosztás jegyében férj megy el kiváltani, cipelje ő a nem éppen pillesúlyú csomagot. Mindketten joggal háborognak azon, hogy a nélkülözhetetlen segédeszköz ára a legutóbbi alkalomhoz képest 100%-kal növekedett. A nagy hangoskodás közepett csak annak örülnek, hogy ők legalább ki tudják fizetni. Egyelőre.
Negyedik seb: Beteg IV. leró egy vizitdíjat házi- (újabban) családorvosának egy beutalóért, egy másikat - hosszas időpontkérés (l. mint fent) után a szakrendelőben. Jó esetben nem küldik tovább, mert akkor a sor ki tudja, hányszor, folytatódik. A lehető legegyszerűbb és természetesen legbetegbarátabb(!) ügy ezúttal a patikában ér véget. Véget ér?
Ötödik seb: Sietek kijelenteni, miszerint nem vagyok híve az otthonszülésnek. Azt viszont vallom, hogy lehessen ez kinek-kinek a saját kompetenciája a megfelelő körülmények, feltételek biztosítása esetén. Az az anomália viszont, ami e téren tapasztalható, semmiképpen nem engedhető meg. Korrektül összehasonlítható majd akkor lesz a dolog, ha a nyilvánosság a statisztikákat pontosan megismerheti. Csak az tud ugyanis jól dönteni, aki ismeri az otthoni és a kórházi szülés lefolyásának, következményeinek stb. az adatait. Ma főként az előbbi körül sűrűsödő problémák, tragédiák hangja hallatszik, miközben többnyire jótékony homály fedi azt, vajon hány babának kellett császármetszés útján világra jönnie, hogy az előre "megfogadott" orvos hálapénzzel a kezében le ne késse a nyaralását. No comment.
|
