|
 Nagy Olga néprajztudós, népi tréfák, bizarr történetek gyűjtője és kötetbe rendezője másodszor "járt" Komlón. Először jó 15 évvel ezelőtt a városi könyvtárban beszélgetett olvasóival, a rá kíváncsi érdeklődőkkel. Akkor találkoztam vele először, néhány szóval és virággal köszöntve a minden manírt nélkülöző embert. A róla készült cikkemet nagy elfodódottsággal vittem el neki kolozsvári lakásában felkeresve őt, ahol a postás - semmit sem sejtve róla - csak asszonynevén tudta azonosítani az évek óta ugyanott lakó, sokat publikáló tudóst. Olga néni illatos húslevessel fogadott bennünket, ami után jóízű beszélgetéssel marasztalt. Búcsúzóul a Világgá futó szavakat dedikálta...
Hallottam tavalyi haláláról, de vártam a csodát. És a csoda most bekövetkezett. Eljött másodszor is - immár virtuálisan - hozzánk Erdélyből a Pipacsok Néptáncegyüttesnek köszönhetően, amelynek tizenkét tagja Paraszt dekameron címmel táncban mesélte el igaz történeteit szerelemről, csalfaságról, fura esetekről, sikamlós erotikáról megnevettetve, néha megbotránkoztatva, közben elgondolkodtatva a közönséget.
 László Csaba és rendezőtársa, Dimény Levente a Köllő Gergely összeállította zenére olyan játékot vitt színpadra, amely a dekameron szerkezetéből és a némafilmek elemeiből építkezik. A könyv tíz fejezete szerint sorjáztak egymás után a kendőzetlen nyerseséggel, rengeteg humorral, szívderítő beleélő képességgel előadott - Szék faluban és másutt valóban megtörtén(het)ett - jelenetek. Eligazításul címeket, jellegzetes mondatokat lehetett látni az előre kikészített képernyőn. Ez azonban nem tudta pótolni teljes mértékben az elmaradt narrációt azok számára, akik kevéssé jártasak a folklórnak ebben az ágában vagy nem olvasták Nagy Olga szövegeit, az erdélyi néplélekre vonatkozó felmen(tet)ő magyarázatait.
 Viszont mindvégig szólt a zene, énekeltek a szereplők, jó ritmusban perdült, nemegyszer földre került szoknya, csizma, fáradhatalanul táncoltak a lábak, összeszokottan mókáztak lányok és fiúk. Az egyik legprofánabb részletben a "nagykedvű" fiatalember egy éjszakára hét fordulót vállalt, de a hatodik után már-már eltántorodott eredeti szándékától. Mégsem akarván szégyenbe kerülni, hirtelen ötlettel - utolsó ölelése helyett - megtört dióit számoltatta meg mindenre elszánt társaival, így végül meglett a hetedik is...
 Az énekeseken-táncosokon kívül a színpadon központi szerepet kapott egy ágy is, amely nemcsak tanúja, hanem tere is volt bizonyos eseményeknek...
 Önfeledt, vidám szórakozást nyújtottak a fellépő vendégek.
Ezt bizonyította a szűnni nem akaró taps, amely Bán Zita, Fülöpné Mészáros Csilla, Hajdó Réka, Kerekes Dalma, Lászlóné Bartha Anna Ildikó, Mátéfiné Dónáth Zita, Fülöp Domokos, Józsa Levente, László Szabolcs Zsolt, Mátéfi Csaba, Rácz Lajos m. v. és Váradi Károly bővérű produkciójának szólt.
|
