Ahogy beköszönt a szeptember, a gyerekek iskolába indulnak, a kéthazájú madarak Afrikába készülődnek, mi pedig egy hétre beköltözünk a hévízi Aparthotel Kalmába. Jó előre felíratjuk a szükséges kezeléseket: gyógyfürdő, masszázs, tangentor, általunk csak maszatanak nevezett iszappakolás és beteg ízületeinkkel együtt várjuk a csodát, fájdalmak enyhülését, testnek, léleknek felüdülését. És nem véletlenül!
Mindenki kedves, mosolygós, segítőkész. Nem, nem a borravalóért, hanem valami őszinte immanens indíttatásból. Ilyen is van, szerencsére! Visszaköszön, aki lepecsételi a kezelőlapot és letépi a fürdőjegyet. Figyel az úszómester, nem kiabál, de figyelmeztet az esetleges veszélyre. Pénzt vált a kabinos, pedig nem köteles erre, szemben a buszsofőrrel, aki viszont ki is írja mindezt. Beszélget, ha úgy látja, hogy nem zavar, a masszőr, de hallgat, ha a betegnek teljes ellazulásra van szüksége. Kérdezhetsz, felelnek, útba igazítanak, ha kell, német nyelven is. Jól érzed magad, érted vannak. Azt sem kell szégyellned, hogy kicsit bicegsz, nehezen veszed a lépcsőfokokat, segítségre szorulsz, hiszen itt ilyen emberből igazán sok van. A vendégek azonban nem ismerkednek, nem beszélgetnek egymással, mint alig néhány évvel ezelőtt. Ez szomorú, hiszen ebből következik az is, hogy pillanatra sem adja át senki a helyét a pezsgőfürdő jobb szakaszán vagy másutt. Kár!
Tizenegy óra közeledvén átrendeződik az élménymedence. Pillanatokon belül felhangzik a gépzene, befut a mindig kedélyes gyógytornász. Ritmusra mozog, bekalkulálja ugyan a víz közegellenállását, de nem hagy üresjáratot.
Fél óra elteltével mosolyogva köszöni meg a tapsot. Siet tovább, másutt is várják egyéni vagy csoportos foglalkoz(tat)ásra. Ezúttal azoban feltartjuk. Milusné Papp Violától engedélyt kérünk fotózásra és egy villáminterjúra. Mint mindenre, erre is nyitott.
Kérdésünkre megtudjuk, hogy mindig szeretett másokon segíteni. Miközben két gyermekét neveli, "nagy családja" gondját is szívesen vállalja. Amikor pedig ismerős nevet lát a névjegyen, hamar kiderül, hogy nagyobbik fia az én tankönyvemből tanulja a számára nem favorizált nyelvtant. Anyukaként alig várja, hogy beszámolhasson neki arról, hogyan ismerkedett meg Zsuzsa nénivel. Jó szívvel gondolok rá azóta is.
|