|
 A Népszabadság TANÉVKEZDÉS c. mellékletében olvastam egy cikket Ócsai Dorottya tollából. Abban arról elmélkedik, milyen üdvös lenne, ha minél több kortárs szerző kerülne be a kánonba. Beszélgetőpartnere, Fenyő D. Gyögy, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke hasonlóképp nyilatkozik: "Lázár Ervin és Janikovszky Éva nemrég mentek el, és rengeteg remek olvasmányt hagytak a gyerekekre..." Ez igaz, csakhogy...
Csakhogy mióta hazánk is tagja az Európai Uniónak, be kell tartanunk az immár közös szerzői jog előírását, amely szerint a szerző életében neki, halála után 75 éven át jogutódjának kell lecsengetni az esedékes díjat a felhasználásért. Mivel a tankönyvek árát maximálták, nem könnyű e szempontnak eleget tenni. Lázasan dolgozik hát sok tankönyvkiadó sok szerkesztője, rajzolója, írója azon, hogy minél kevesebbet kelljen fizetni X. elhalt unokaöccse nevelt fiának, Y. megözvegyült feleségének egy-egy idézett versszakért, hivatkozásért. Ha az alku nem jár sikerrel, akkor kimarad a kortárs szerzőnek a gyerekek körében kedvelt műve vagy annak érdekes, olvasásra sarkalló részlete. Így került ki az említetteken kívül Weöres Sándor, Zelk Zoltán sok-sok műve, de még Ancsel Éva etikai esszéje is többek között. Helyüket elfoglalja egy-egy régebbi, már nem jogköteles szöveg, esetleg egy közel sem művészi fogalmazvány stb. Valami sérül, leginkább a gyermek érdeke!
 De menjünk tovább! A tanár joga kiválasztani a már-már követhetetlenül nagy kínalatból azt a taneszközt, amelyből pedagógiai és egyéb meggondolásból leginkább tanítani szeretne. Kézbe általában csak a megrendelés és leszállítás után veheti. S akkor mit lát? Valamennyi kiadó valamennyi kiadványa a tanulóhoz szóló bevezetéssel kezdődik. Minden hetedik oldalon kép, ábra, táblázat, azaz valamilyen vizuális elem van, ezek mindegyikéhez feladat vagy kérdés kapcsolódik, ahogy a tankönyv végén szószedet található, mert ez a tankönyvvé nyilvánítás feltétele. Mindehhez olyan csekélységek csatlakoznak, mint a mondatok hosszának, az őket alkotó karakterek számának központi meghatározása, stb., stb. Mennyire alkotó a szerző? Választásával mennyire társa az oktató? És sorolhatnánk tovább a kérdéseket a tanszabadság és "rokonai" jegyében!
 Hát többek között ezért is nem olvasnak kortárs irodalmat a kívánatos mértékben a gyerekek! Az ebből keletkező károk nemkívánatos hatásai, kifejezetten káros következményei hosszú évekre, évtizedekre nyúlnak.
Én szóltam!
|
