Magánproblémáim miatt sokáig nem írtam. Most már nem tehetem, hiszen annyira igazak a címben idézett költői szavak. Szólnom kell, nehogy a hallgatásomat valaki beleegyezésnek vélje!
Igen, a minap felesküdött Magyar Gárdára és a körülötte/miatta kialakult helyzetre, a belőle/vele következő problémákra, veszélyekre, a miattuk még inkább megosztott magyar nemzetre gondolok. Magunkra hát, akik itt élünk és még szeretnénk élni sokáig. Félelem és fenyegetés nélkül, nyugodtan. Békében magunkkal és a szomszédainkkal. Rossz emlékeket idéző egyenruha, bokacsattogtatás nélkül. A sírokat, hőseinkét és szeretteinkét majd magunk tartjuk rendben, hagyományainkat majd magunk őrizzük. Nem szükséges hozzá sem Árpád-sávos zászló, sem katonai lőgyakorlat. Baráti jobb, tiszta tekintet és sok-sok gyermekkéz kell csupán. A többi jön magától.
De nem csak azokra gondolok, akikre fentebb utaltam. Van, lehet köztük ilyen is, olyan is. Magamutogató, szerepelni vágyó, mézes-mázos (tév)eszmékkel odaédesgetett fiatal, vélt vagy jogos sérelem miatt fellépni próbáló középkorú, a helyét itt megtalálni remélő idősebb ember. Mégsem elsősorban velük van bajom! Sokkal inkább azokkal, akik nem féltek kiengedni a szellemet a palackból. Mint a butaságokat handabandázó Jobbik-vezér. Élvezi talán, hogy annyian foglalkoznak vele? Ki tanította, milyen példát mutattak neki eddig? Mi lesz ezután? Hallott már valaha a vállalt és viselt felelősségről, az igazi hazaszeretetről? Aligha. És Wittner Mária, a FIDESZ országgyűlési képviselője vajon mire esküdött föl a Parlament alakuló ülésén? A gyűlöletre, a minden megengedettre netán? Nem, nem lehet mindent a halálra ítélt szempontjából megítélni, minden pillanatban bosszút lihegni. Építeni kell, nem rombolni. Az előbbinek volna itt az ideje! Azt pedig igazán szégyellem, hogy valaha ismertem a fiatal, hullámos hajú debreceni tanársegédet, Fűr Lajost. Akkor, október 23-án nálunk volt, édesapámtól várt eligazítást. (Később mennyire elfordult tőle!) Az MSZMP tag történész, aki elvárt és megkapott mindent a Kádár-rendszertől, egyszerre csak honvédelmi miniszter lett Antall József kormányában. (Alig pár napja, hogy tigrisfogaival egykori főnökére támadott!) Mit akar azon kívül, hogy a süllyesztőből valahogy kikapaszkodjon? Késő és lehetelen! Túlságosan sokan ismerik a múltját, nem kívánják politikai jövőjét. Azt viszont igen, hogy valaha volt oktatóként ne tévesszen meg senkit! Tudjon méltósággal csendben maradni. Lebukott és nem kel fel többé az ő és a hozzá hasonló gyűlölködők, gyűlöletet szítók napja. Magyarországon nem!
|