|
 Miközben dúl a számháború a vizitdíj és társai körül, miközben asztal mellett születnek kevéssé életképes döntések, az egészségügy első embere teljes erőből azt kommunikálja, hogy minden a beteg érdekében történik. Sajnos a tények nem azt mutatják!
I. Jelentkezem a recepción, ahol annyian szolgálnak, mint a nyű. - Melyik orvoshoz? - X-hez. Természetesen Y rendel. (Nem, semmi bocsika!) Visszatérvén a kért vizsgálat eredményével, immár Y doktorhoz igyekszem. Most persze X van ott. De akkor mivégre a nem kevés közpénzből létrehozott és üzemeltetett új renszer?
II. Hosszas várakozás után idősebb házaspár bevonul háromhetes szanatóriumi regeneráló kezeléssorozatra (fürdés, masszázs, egyebek). Van üresedés, kérés nélkül hosszabbítanak nekik újabb hét napot. (Telik az OEP kasszájából!) Péntekenként - hétvégén kezelés nem lévén - hazautaznak, mint a legtöbb betegtárs. Az intézmény ezekre a napokra is felveszi a támogatást, miközben egy-két terápia elmarad, a koszt ehetetlen, a WC piszkos, az ágyneműt pedig csak érkezéskor cserélik...
III. A bizottság a kezelőorvos javaslatára kemoterápiát "ítél." Labor rendben, időpont egyeztetve, beteget a férje autóval szállítja a tetthelyre (a várakozás hosszú órái alatt többször kimegy, hogy újabb pénzzel etesse a mindig éhes parkolóórát). Beteg súlyos csontritkulása miatt nem tudja a fekvést vállalni (lepedő megspórolva!), ülve kötik be az infúziót. Az egyetlen együttérző alkalmazott rábeszéli a magával hozott szendvics helyett a szerény intézeti ebédre, amelyet tálcán szervíroz. Hosszú tortúra után beteg haza, könyörgésre a vizelethajtót otthon veheti be (Nem oda Buda!). Napokon át kínzó rosszullét, testsúlycsökkenés. Egy hét múlva vissza, de akkor már csak egy flaskát kap. Újabb két nap múlva férj (kilométerpénz nélkül) a leletért és az újdonságnak számító számláért ismét elautókázik. És ekkor jön a meglepetés, pedig a páciens megszokhatta volna már az effajta "ügyeskedést": kemoterápiás kezelés 135 000Ft, 10 napi kórházi ápolás újabb 91 000Ft. Ismétlem: egyetlen napig sem ápolták (legfeljebb hamisan nyilvántartották. Maximum az első kezelés napját vehették teljesítettnek. A tíz nap azonban sokszorosan hamis, hiszen a két alkalom között (keddtől keddig) egyetlen naptár sem mutat annyit. Trükkös könyvelés, mint eddig is csaknem mindig csaknem mindenhol.
A reform nem valósul meg a szabályok módosításával egyidőben. Nem elég a harcos bejelentés, hatástalan a rá- (és be)olvasás. Változnia kell a szemléletnek, a gyakorlatnak, következetesen szigorodni az ellenőrzésnek és a visszaélések, csalások szankcionálásának. Hogy rend legyen végre!
|
