|
 Könnyű barátnak lenni, ha a másiknak jó a híre. Amikor viszont pocskondiázzák, akkor az embernek választania kell: vagy kitart mellette, vagy rútul faképnél hagyja. Az alábbi levél az előbbire bizonyíték.
Kedves Quarelinem!
Emlékszel még a megismerkedésünkre? Nem? ... Hát az úgy volt, hogy heti három este szakközépiskolás felnőtteket tanítottam. Szünetben, olykor magyarórán is elbeszélgettünk erről-arról. Én ismertem a körülményeiket, törekvéseiket, problémáikat, ők tudták, mekkora ÜGY számomra az autóvezetés, mit értékelek, miben nem engedek. Amikor pedig hallották, milyen gyakran fáj a fejem, mert nem használ semmiféle tabletta, akkor a vidékről ingázó Feri meleg szavakkal bemutatott téged. Figyelmembe ajánlott, mert ő is szeretett. Nem féltékeny voltam, hanem kíváncsi. Hamar rájöttem, hogy igazán segítőkész barát, azóta is hűséges társ vagy. (Még szerencse, hogy Feri szorgalmas és értelmes diák volt, különben azt hihették volna, némi részed neked is lehetett a sikeres érettségijében...)
Évek, évtizedek múltak el melletted, veled, panasz nélkül. Néha - meg kell mondanom - éjjel is rád haraptam. Aztán egyre kevesebb is elégnek bizonyult. Bármilyen csúnya dolog, megcsonkítottalak, hol egyik, hol másik feledet kaptam be. Lehet, hogy pszichésen is hatottál rám? Most már bevallhatom, egyszer majdnem hűtlen lettem hozzád. Tudod, ezek a reklámok... Szóval megkérdeztem a gyógyszerészemtől, egy másik kedves diákom anyukájától, érdemes-e kitartanom melletted, vagyis mit ajánl helyetted, ha már annyira dicsérik a fiatalabbakat. Pedig tudhatnám, hogy nem csak az új seprű seper jól. Mondta is Évike (a megkérdezett), maradjak bátran nálad, ha eddig jól szolgáltál, hiszen mindenki másra esküszik. Így megnyugodtam és kijelenthetem: egyetlen egyszer sem csaltalak meg a három évtized (egy emberöltő!) alatt.
De hogyan tovább? Te nem bántottál, panaszra soha nem adtál okot, most meg az új egészségügyi főnök, akinek annyi oka van fejfájásra, vénykötelessé tesz. Ez még hagyján. Korábban is felírtak téged, hogy olcsóbban elérhető légy. Aztán szabad utat adtak, bár az áradat egyre feljebb srófolták. Nem tudták, hogy aki szeret, annak te úgyis drága vagy... A fenyegetés azonban, hogy esetleg kiebrudalnak még az országból is, az már bizony hajmeresztő, de legalább is vérnyomás-emelő. (Ha tényleg olyan ártalmas vagy, mint állítják, akkor viszont miért húzzák-halasztják a döntést?) Te, ennek a dokinak még a szeme se áll jól! Te viszont ne félj, mert utolsó csepp véremig, utolsó filléremig a barátod maradok, aki hálásan gondol továbbra is Ferire, a ma divatos szóval az érdekedben interveniáló, nekem jót tévő mediátorra.
Kérlek, segíts továbbra is, mert még szükség van a fejemre! Köszönöm és üdvözöllek:
|
