|
 Hazatérve némi szilveszterezéssel egybekötött rokonlátogatásról ismét kedves gépem előtt ülök. Azon tűnődöm, mire gondolt, aki boldog, békés ünnepeket és új évet kívánt hagyományos képeslap, e-mail, sms, telefon vagy zenés üdvözlet formájában. És mi motoszkált bennem, amikor hasonló módon fogalmaztam szeretteimhez, barátaimhoz, közeli ismerőseimhez fordulván. Vagy kiüresedett formulákról lenne szó csupán? Nem akarom hinni sem másról, sem magamról, hogy nem gondolta komolyan, nem kívánta őszintén!
 Mi a boldogság? Pszichológusok, alanyi költők, lélekbúvárok kutatják a titkát, mióta ember lakik a bolygón. És persze mások, egyszerű halandók mindaddig, amíg csak élnek és remélnek. A boldogság az Értelmező kéziszótár szerint az a nagyon kellemes (és igen vágyott) létállapot, amelyben mindenki felhőtlenül örül, jól érzi magát. Igen, de minek tudunk örülni egyáltalán? A tavasznak, a télnek, egy kismadár csicsergésének, egy kisbaba gügyögésének, egy jól sikerült vizsgának, a lámpaláz ellenére elismerést arató szereplésnek, versenyeredménynek, a tisztes helytállásnak, az erőfeszítések elismerésének? Annak, hogy meggyógyult, hogy végre megérkezett, beteljesedett, meghallgatott, megértett? Hogy tudom, mit érek, mire vagyok képes, alkalmas, és mások méltányolják ezt? Netán annak, hogy felemelték a fizetésemet, sztrájkfenyegetés, önfényezés és főleg mások letaposása nélkül? Hogy állást kaptam, hogy kiemeltek, hogy beindult a vállalkozásom, hogy hamarosan önálló lakásba költözhetek vagy megkapom - csaknem utolsóként - a gázkompenzációt, a fizetési halasztást, a segélyt, a közgyógyellátáshoz szükséges igazolást? Ebben a csupacsősz világban olyan nagyok a különbségek a lehetőségek és a vágyak között is! Kinek-kinek más lehet a maga boldogsága. De érezni és átélni csak az tudja, aki nem esik a mértéktelenség bűnébe. Ellenkezőleg: örülni tud a legkisebb pozitív változásnak. Aki arra nemcsak vágyni tud, nemcsak várni, elvárni, hanem tenni is érte. És adni, segíteni, hogy mások öröme is egy cseppnyivel nagyobb, teljesebb lehessen!
 És mi a béke? A válaszhoz kevés, bár önmagában nagyon sok a viszálykodás, a háborúskodás hiánya. Nyugalom, biztonság is kell hozzá, hogy belül és kívül elárasszon, alkotásra, szeretetre, szolidaritásra ösztönözzön. Hogy legyen értelme a létnek, a törekvésnek, a tervek valóra váltásának!
Ha pedig boldogság, béke lengi körül az embert, akkor ünnepei igazi szigetek lesznek, a szeretetteljes együttlét, az emlékezés, a közös öröm alkalmai, amelyek újabb ösztönzést, erőt adnak a derűs hétköznapok feladatainak jókedvű teljesítéséhez. Ilyenkor év elején szólhat-e másról a REMÉNY?
|
