|
 A mai magyar kórházban semmi sem történik. Semmi jó, ami a betegek helyzetét megkönnyítené. Miközben ott fenn a felhők között négy-öt ember összehajol, pénzekről és reformokról szónokol, addig nincs, aki kikísérné a mosdóba a csaknem magatehetetlen beteget.
Legújabb - látogatással nyert - kórházi tapasztalataimat gyűjtöm csokorba. Be kell vallanom, több a tövis, mint a rózsa. És azt mondom, hogy amíg a kamara elnöke önös érdekből uszít, amíg a miniszter azt hiszi, de főleg azt igyekszik elhitetni, hogy elér valamit, valamit a betegek érdekében, amíg az orvosok jelentős része csak a borítékra sandít, azzal se törődve, ha netán állás nékül marad, addig az áporodott levegőjű betegszobákban a világon semmi se változik.
Idős beteg, egyedül lévén, évek óta öregek otthonában él, combnyaktöréssel a belgyógyászaton(!) fekszik.
Nem tudja pontosan, milyen műtéten esett át, azt még kevésbé, milyen kezelés hatására milyen állapotjavulás következhet be. Kérdései megválaszolatlanok, kérései teljesítetlenek. Amikor például halkan megjegyezte, hogy nem ő a cukorbeteg, hanem a szobatársa, kér tehát némi cukrot a tejeskávéjába, amit mellesleg fekvő helyzetben kilötyöktetés nélkül nem tud meginni, akkor közlik vele, hogy az osztály nem raktár, itt nincs cukor, hozasson be a hozzátartozóival.... Mint jeleztem, férje meghalt, családja nincs Magam véletlenül tudtam meg, hogy bent fekszik, közel húsz éve tanítottunk együtt. Ennek ellenére hazamentem és összepakoltam cukrot, hozzá kanalat, sót és meghajlítható szívószálat. Kiegészítésül csak annyit, hogy előzetesen megkérdeztem telefonon a nővértől, mit vihetek, mire van szüksége a betegnek. A válasz: semmit, van mindene. Maradt hát a nem teljesen eredeti ötletként a narancslé és némi édesség.
A másik beteg szintén idős, 76 évesen mindent begyűjtött, amit lehetett: szívelégtelenség, agyi infarktus, tüdőrák. De a családja mindent megtesz érte. Felesége naponta látogatja, még kiadagolva otthoni gyógyszereit is bevitte. "Ez így nem szabályos!- ? - "Tegye az eredeti dobozokat egy zacskóba, majd mi..." De hamar kiderült, hogy mégse, pedig az adagolási tudnivalókat is mellékelte. Reklamálására megígérték, hogy ezentúl persze... Változás zéró. Viszont a főorvos felsóhajtott: "De jó lenne, ha valaki végre feljelentené őket!" Csak azt nem tudni, mit gondolt komolyan. A feljelentést vagy a gyógyszerezéssel kapcsolatos ígéretet. Vélhetően az utóbbi függ össze valamikori esküjével.
A hasonló példákat műhibával, nemtörődömséggel és a hálapénz kikövetelésével tovább folytathatnám, de minek? A kórházat se nevezem meg, csak annyit, hogy rajta van a megszüntetendők listáján. Azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy amíg a változásokat nem lehet semmiféle eszközzel a betegágynál 24 órán át elérni, megkövetelni, az ellenkezőjét szankcionálni, addig minden marad a régiben, vagy még annál is rosszabb lesz. Pedig aki nem hal meg fiatalon, az öreg lesz. Öreg, beteg, magányos és kiszolgáltatott. De ember!
|
