2003-ban hoztak törvényt arra, hogy hazánkban november 3-a legyen a tudomány napja. 1825-ben ugyanis ezen a napon ajánlotta föl egy évi tiszta jövedelmét egy fiatal arisztokrata, Széchenyi István a lérehozandó Magyar Tudós Társaság céljára. Megépült a gyönyörű palota, amelyben helyet kapott a Magyar Tudományos Akadémia, szellemi életünk kitüntettt intézménye. Ott és számos más színhelyen egész hónapon át zajlanak a különböző rendezvények, melynek nyitánya a nagycenki koszorúzási ünnepély.
Mi a tudomány? Mindazok az ismeretek, összefüggések, folyamatok, amelyeket az emberi elme a kíváncsiság és a kitartó, szisztematikus kutatómunka következtében feltár, megmagyaráz és/vagy hasznosításra felkínál. Másképpen fogalmazva a tudomány sajátos eszközeivel és módszereivel segít megismerni a világot, a természetet, a társadalmat és azon belül az embert. Egyfajta tükrözési mód tehát, amely lehetővé teszi a mindennapi tapasztalaton túl a művészet és a vallás mellett a valóság objektív megismer(tet)ését, leírását, szüntelenül újrafogalmazódó kérdések megválaszolását, azok egzakt bizonyítását, a feltártak sokoldalú megvilágítását. A tudomány persze nem egységes. Bizonyos szempontból külön területet képeznek a természettudományok, külön területet a szintén nem egységes társadalomtudományok. Más szempontból beszélhetünk alapkutatásokról és a későbbiek során felhasználható eredményeket hozó továbbiakról. Ezek persze nem szembenállást, hanem együttműködést tételeznek föl.
Két kérdés nem kerülhető meg a tudományokról szólva. Az egyik az, ami annyiszor bebizonyosodott már: a tudomány egyaránt szolgálhat jó célokat, az emberiség felemelkedését, boldogulását, illetve állhat rossz, ember- és életellenes hatalmak szolgálatában. Elég, ha az atomerőművek békés és haborús felhasználására utalunk. Nemes és igaz csak az előbbi lehet! A másik: támogatandó-e és milyen mértékben a tudomány? A kérdés szónoki. Mivel nincs haladás a tudományos vívmányok és azok hasznosítása nélkül, ezért evidencia a támogatás odaítélése. Mindannyiunk érdekében!
|