|
 A fenti címmel jelentette meg - szponzorok biztatásával és támogatásával - a Pécsett élő dr. Debreczeni László a könyvét, személyes történelméről szóló vallomását, amely az 1957-1959-ben vele megtörténteket mondja el tizennégy fejezetben - XIV stációként. Hitelesen, mégis olvasmányosan.
A címzett Kristóf, az unoka, "hogy megismerje azt a via dolorosát, amelyen a nagyapák nemzedéke végigment, hogy megfizesse annak a szabad életnek az előlegét, amelyben már ő élhet." Valójában persze mindenki másnak is tanulságul szolgálhat a derűvel, humorral átszőtt fájdalmas visszatekintés, aki - az előszó szerint - "okulást, reményt, tartást meríthet belőle".
 Ezúttal mégsem a könyvet szeretném bemutatni, hanem azt embert, aki - nem véletlenül - azonos a szerzővel. Akit a komlói Rákóczi Szövetség és a Közösségek Háza közösen hívott meg egy baráti beszélgetésre. A találkozó hangulata azért alakult személyesre és hitelesre, mert a hallgatók közül sokan közelről ismerték a doktor urat, aki 23 évig dolgozott a városban. Akinek itt született a lánya, Julika, aki itt tanulta meg a szakmát, akinek itt adatott meg a hivatás gyakorlása mellett a lelki sebek begyógyulása, akit befogadtak, mert hamar tapasztalták, hogy "közénk való".
1934-ben született. Édesapja gimnáziumi tanár volt, aki a mértéket, az erkölcsöt, a tudás hatalmát plántálta a fiába, s aki miatt később Márianosztrán - úgymond - osztályidegen lett. László az ötvenes évek elején hivatására készült, egymás után abszolválta vizsgáit. Így érte meg Pécsett az 1956. esztendőt. Szigorló orvosként kapcsolódott be az egyetemi mozgalmakba. Október 22-én diákgyűlésre jöttek össze vele együtt az orvos- és jogászjelöltek, a pedagógiai főiskola hallgatói, hogy 21 pontban összefoglalják a követeléseiket. Ez már a forradalom kezdete volt, melynek résztvevői heteken át kitartottak a szent ügy, a szabadság, a függetlenség, az igazi demokrácia mellett. Ott voltak, ... és megbűnhődtek.
Lászlót 1957. március 13-án az urológia gyakorlatról szólították ki. Egy fekete autóval vitték el, mégis valamiféle megnyugvást érzett, vége lett a rettegésnek, a bizonytalanságnak. (De nem tudta, mi vár még rá ezután!) Három és fél évet kapott, mellékbüntetésként kizárták az ország összes egyeteméről. Szerencsére hat év kihagyás után mégis befejezhette a tanulmányait, de Komlóra "száműzték". Ő azonban otthonra és barátokra lelt a bányászvárosban. Szívesen emlékszik olyan szakmai sikerre, mint az országban elsőként Zobákon használt hővédő ruhás mentés. (Magam későn jöttem rá, hogy a vöröskeresztes versenyek egyik zsűritagjaként találkoztam vele, anno. Nyugodt modorával, kedves szavaival mindig megnyugtatóan hatott az izgalmukban ügyetlenkedő versenyzőkre!). Aztán rendszerváltás, Pécsre helyezés, egyfajta szakmai rehabilitáció. 1991-ben a POTE nyilvános ünnepi tanácsülésén ő mondhatott köszöntőt a zsúfolt aulában. Vannak igazán lélekemelő pillanatok az ember életében. Ez azok közé tartozott. Ahogy az a másik, melyen Mádl Ferenc köztársasági elnöktől átvehette a Nagy Imre Emlékérmet. A megtiszteltetést az tette feledhetetlenné, hogy az őt elkísérő Kristófhoz ilyen szavakkal fordult az államfő: "Legyél büszke a nagypapádra!"
A találkozó, amelyet felolvasások tarkítottak, személyes vallomással ért véget. "Hetven felé kevesebbet alszik az ember, ilyenkor rájön a mesélhetnék. Így kezdtem el először a sztorikat megírni, majd időrendbe tenni, kiegészíteni, viszonylag teljessé tenni. Valamiféle megkönnyebbülést éreztem, jót tett a lelkemnek."  Szerencsére azonban a kéziratból könyv lett, immár a második kiadás is napvilágot látott. A nagy egészbe beágyazódott személyes történelemnek tanulságai is vannak. Debreczeni doktor így összegezte őket: A szabadságszerető magyar népnek tiszta lappal nemzetté kellett válnia, hogy egy emberként cselekedhessék, hogy a szolidaritás jegyében magasra emelkedhessék. S ami '56-ban sikerült, bár a megtorlások évtizedei megpróbálták vívmányait semmissé tenni, mindarra most újra van történelmi esély. A mai cél az európai integráció és a jólét megteremtése. A népnek nem, de a nemzetnek sikerülhet!
 Az elmondottak azt mutatják, hogy Debreczeni doktor nem öregedett meg. Továbbra is gyógyít: fogalmakat tisztázva feltárja a helyzetet, megállapítja a diagnózist és terápiát ajánl. A gyógyulás persze csak a páciens aktív közreműködésével remélhető. A kontroll hamarosan esedékes. Nincs elvesztegetni való idő!
|
