Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


"Egy medikus barangolásai börtönországban"

 
                                                                                                  

Fotó: LerchA fenti címmel jelentette meg - szponzorok biztatásával és támogatásával - a Pécsett élő dr. Debreczeni László a könyvét, személyes történelméről szóló vallomását, amely az 1957-1959-ben vele megtörténteket mondja el tizennégy fejezetben -  XIV stációként. Hitelesen, mégis olvasmányosan. 

 

A címzett Kristóf, az unoka, "hogy  megismerje azt a via dolorosát, amelyen a nagyapák nemzedéke végigment, hogy megfizesse annak a szabad életnek az előlegét, amelyben már ő élhet." Valójában persze mindenki másnak is tanulságul szolgálhat a derűvel, humorral átszőtt fájdalmas visszatekintés, aki - az előszó szerint - "okulást, reményt, tartást meríthet belőle".


Fotó: LerchEzúttal mégsem a könyvet szeretném bemutatni, hanem azt embert, aki - nem véletlenül - azonos a szerzővel. Akit a komlói Rákóczi Szövetség és a Közösségek Háza közösen hívott meg egy baráti beszélgetésre. A találkozó hangulata azért alakult személyesre és hitelesre, mert a hallgatók közül sokan közelről  ismerték a doktor urat, aki 23 évig dolgozott a városban. Akinek itt született a lánya, Julika, aki itt tanulta meg a szakmát, akinek itt adatott meg a hivatás gyakorlása mellett a lelki sebek begyógyulása, akit befogadtak, mert hamar tapasztalták, hogy "közénk való". 


1934-ben született. Édesapja gimnáziumi tanár volt, aki a mértéket, az erkölcsöt, a tudás hatalmát plántálta a fiába, s aki miatt később Márianosztrán - úgymond - osztályidegen lett. László az ötvenes évek elején  hivatására készült, egymás után abszolválta vizsgáit. Így érte meg Pécsett az 1956. esztendőt. Szigorló orvosként kapcsolódott be az egyetemi mozgalmakba. Október 22-én diákgyűlésre jöttek össze vele együtt az orvos- és jogászjelöltek,  a pedagógiai főiskola hallgatói, hogy 21 pontban  összefoglalják a követeléseiket. Ez már a forradalom kezdete volt, melynek résztvevői  heteken át kitartottak a szent ügy, a szabadság, a függetlenség, az igazi demokrácia mellett. Ott voltak, ... és megbűnhődtek.
Lászlót 1957. március 13-án az urológia gyakorlatról szólították ki. Egy fekete autóval vitték el, mégis valamiféle megnyugvást érzett, vége lett a rettegésnek, a bizonytalanságnak. (De nem tudta, mi vár még rá ezután!) Három és fél évet kapott, mellékbüntetésként kizárták az ország összes egyeteméről. Szerencsére hat év kihagyás után mégis befejezhette a tanulmányait, de Komlóra "száműzték". Ő azonban otthonra és barátokra lelt a bányászvárosban. Szívesen emlékszik olyan szakmai sikerre, mint az országban elsőként Zobákon használt hővédő ruhás mentés. (Magam későn jöttem rá, hogy a vöröskeresztes versenyek egyik zsűritagjaként találkoztam vele, anno. Nyugodt modorával, kedves szavaival mindig megnyugtatóan hatott az izgalmukban ügyetlenkedő versenyzőkre!). Aztán rendszerváltás, Pécsre helyezés, egyfajta szakmai rehabilitáció. 1991-ben a POTE nyilvános ünnepi tanácsülésén ő mondhatott köszöntőt a zsúfolt aulában. Vannak igazán lélekemelő pillanatok az ember életében. Ez azok közé tartozott. Ahogy az a másik, melyen Mádl Ferenc köztársasági elnöktől  átvehette a Nagy Imre Emlékérmet. A megtiszteltetést az tette feledhetetlenné, hogy az őt elkísérő Kristófhoz ilyen szavakkal fordult az államfő: "Legyél büszke a nagypapádra!"

Fotó: Lerch
A találkozó, amelyet felolvasások tarkítottak, személyes vallomással ért véget. "Hetven felé kevesebbet alszik az ember, ilyenkor rájön a mesélhetnék. Így kezdtem el először a sztorikat megírni, majd időrendbe tenni, kiegészíteni, viszonylag teljessé tenni. Valamiféle megkönnyebbülést éreztem, jót tett a lelkemnek." Fotó: LerchSzerencsére azonban a kéziratból könyv lett, immár a második kiadás is napvilágot látott. A nagy egészbe beágyazódott személyes történelemnek tanulságai is vannak. Debreczeni doktor így összegezte őket: A szabadságszerető magyar népnek tiszta lappal nemzetté kellett válnia, hogy egy emberként cselekedhessék, hogy a szolidaritás jegyében magasra emelkedhessék. S ami '56-ban   sikerült, bár a megtorlások évtizedei megpróbálták vívmányait semmissé tenni, mindarra most újra van  történelmi esély. A mai cél az európai integráció és a jólét megteremtése. A népnek nem, de a nemzetnek sikerülhet!


Fotó: LerchAz elmondottak azt mutatják, hogy Debreczeni doktor nem öregedett meg. Továbbra is gyógyít: fogalmakat tisztázva feltárja a helyzetet, megállapítja a diagnózist és terápiát ajánl. A gyógyulás persze csak a páciens aktív közreműködésével remélhető. A kontroll hamarosan esedékes. Nincs elvesztegetni való idő!

Publikálta
null