|
 Tegnap jött a hír, hogy nyolcvanadik életévében súlyos betegség miatt elhunyt Sütő András, az egyik legnagyobb erdélyi író. A szűkszavú, érzelemmentes nekrológ végén felsorolják legnépszerűbb műveinek listáját. Minden rádióadón - érthetően - másokat.
Én azonban - nem mérvadóként, csupán egyszerű olvasóként - mindenekelőtt elgyászolom, elsiratom "Jatatát" (sejpítő kisunokája hívta így nagytatáját), aki nemcsak kedvenc Lászlójának mutatta meg a világ milljom apróbb-nagyobb csodáját, hanem rányitotta az én szememet is ezer fontos dologra. Köztük az egyik legértékesebbre, az élet ajándékának számítóra, amikor például "Nyelvünk Nagyfejedelemségében" barangolva a "hogy mint szolgál, uram, az édes anyanyelve? kérdésre így válaszol: "Nekem szolgál, de akié gyengélkedik, az gyógykezelés végett utaltassa be magát bizonyos Csokonai nevezetű poétához; vagy Berzsenyi tekintetes úrhoz; az utcánk elején vigyázkodó Vörösmartyhoz; Arany János világítótornyába Nagyszalontára; Petőfi tömegsírjába Fehéregyházára; József Attila jajkiáltásaiba; Kemény Zsigmond jégvermébe vagy Ady tüzes katlanába; a hargitai Ábel szikrafeleseléseibe; nyelvi szunyókálásaiból fölserkentik az embert, megtáncoltatják az elmét, mint a nagypénteki kakast a rostában. Akár az erdélyi krónikások, a mennykövet hajigáló hitvitázók, vagy nyelvünk huszadik századi aranyművesei. Ha pedig náluk férőhely nem lenne, meghúzódhatunk a lelkiismeretben is - lehetőleg a sajátunkban-, ahol egy-egy síró szavunk éjjel-nappal szolgálatos."
De hosszan idézhezném, hogyan ígért anyja könnyű álmot, maga milyen leveleket írt a fehér toronyból, kik voltak társai a Gondban, hogyan érezte magát az Idő markában, mit üzentek általa a mának a sikaszói fenyőforgácsok, mit kell tudnunk egy lócsiszár virágvasárnapjáról, milyen gondolatok, indulatok, kétségek őrölték és talán még ma is őrlik azokat, akik a Hargitán várták-várják az Ádventet, amiért ő már soha többé nem virraszthat...
Sütő András nem csupán egy a sok közül, hanem korunk élő lelkiismerete. Akit egyesek agyonolvastak, mások durván megbotoztak. (Ma Komlón él az a szemészorvos, aki elsőként részesítette elsősegélyben a később Amerikában gyógyítottat, de onnan mihamarabb hazatérőt.) Sütő András etalon, immár az is marad mindörökre, akit néhány éve még Nobel-díjra is felterjesztettek. Sütő András sok díjjal megtiszteltek, de megvásárolni soha nem tudtak. Sütő András magyar író, ez több mint csupán erdélyinek lenni.
Drága Sütő András, drága Jatata, nyugodjál békében!
|
